Cserben hagyott ország, cserben hagyott város

„2012. augusztus 5-én a most megválasztott Ferenczi Gábor, akkor még jobbikos parlamenti képviselőként egy demonstrációval egybekötött felvonulást szervezett Devecserbe, ahol a különböző Magyar Gárda utódszervezetek mellett a Betyársereget is kivitte Devecser utcáira. Tovább keltette a feszültséget, és sikerült elindítania egy újabb törésvonalat az elsődleges-másodlagos károsultak mellett cigányok és nem cigányok között. Amit Ferenczi Gábor Devecserben azon a napon tett, szörnyű és borzasztó. Erőszakot és félelmet vitt a település életébe. Betondarabokat és ásványvizes palackokat dobáltak be azoknak a házaknak a kertjébe, ahol cigányok laktak. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője pedig egy olyan beszédet mondott el, amiben többek között ilyen mondatok szerepeltek: »A genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből«.

Pár napja volt bírósági tárgyalás ebben az ügyben, ahol meghallgatták sértettként, illetve tanúként azokat az embereket, akik átélték ezt a dobálást. A mai napig sokukban rettegés és félelem van emiatt, amellett, hogy az iszap okozta traumát sem tudták még feldolgozni. Mégis ebben a városban, ebben a helyzetben Ferenczi Gábor polgármester lett, és a Jobbik megszerezte a többséget a testületben.

Az emberek fele nem szavazott, mert nem volt alternatíva, akire szavazhattak volna. Nem akarták azt, ami eddig volt, de a Jobbik nem jelentett nekik megoldást. Akik elmentek szavazni, két dolog miatt dönthettek úgy, hogy a Jobbikra adják le a voksukat. Az egyik, hogy nem kértek abból a rossz városvezetésből, amit eddig a Fidesz nyújtott, és azt remélik, hogy ennél csak jobb lehet. Másra viszont nem tudták behúzni a X-et, csak Ferenczire. A másik, hogy a Jobbik kihasználva az emberek sérelmeit, az ellentéteket, az „oszd meg és uralkodj” elv alapján, a haragra alapozva, újabb ellenségképeket gyártva meg tudta arról győzni az emberek egy részét, hogy szavazzanak rá.

Ez viszont csak úgy alakulhatott ki, hogy nem volt más alternatíva, nem volt más lehetőség, mert az ellenzék, és mi mindannyian, köztük e sorok írója is, cserben hagytuk Devecsert. Nem adtuk meg a lehetőséget az embereknek, hogy dönthessenek, hogy legyen egy alternatívájuk, amire szavazhatnak.”