„Saper patkányokon végzett laboratóriumi tesztek során összekapcsolta a neuronok pusztulását az alvási zavarokkal. Megállapította, hogy azon állatok, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a sejtekkel, úgynevezett mély álmatlanságban szenvdnek.
Mindezek után arra törekedett, hogy eredményeit az emberekkel kapcsolatban is alá tudja támasztani. Saper egy csaknem ezer személyből álló adatsort vizsgált: az alanyoknak gondolatban vissza kellett térniük 1997-be, vagyis 65 éves korukba. Emellett kétévente mindannyiuknak viselnie kellett 7-10 napon keresztül egy karóra méretű eszközt a csuklójukon, mely minden mozdulatukat rögzítette. A kutatás haláluk után is folytatódhatott, mivel az alanyok agyukat tudományos célokra ajánlották fel.
Saper 45 agyat választott ki az alapján, hogy a ventrolateralis még ép állapotban van vagy sem. Először az idegsejtklasztereket próbálta megtalálni, ami az emberi agyban a patkányokéhoz hasonló helyen található.
Ezután összekapcsolta a talált neuronokat az összegyűjtött pihenésre és aktivitásra vonatkozó viselkedési adatokkal. Igazolta, hogy aki kevesebb neuronnal rendelkezett, annak nagyobb mértékű volt az alvásidőben tapasztalt töredezettsége. Ugyanakkor a legnagyobb neuronértékkel rendelkező agyakat (6000 feletti értékkel) a hosszabb, megszakítás nélküli alvással hozta összefüggésbe.