Miért alszunk kevesebbet a kor előre haladtával?

2014. szeptember 07. 15:56

A bűnügyi alkotásokban is sokszor előkerülő közhely az öreg, kíváncsi szomszéd néni, aki az éjszaka közepén is ébren van és mindent megfigyel. Tudjuk, hogy az idősebbek gyakran tényleg kevesebbet alszanak. De mi ennek az oka és egyáltalán, jó ez nekik?

Mostanáig a legtöbben azt a választ adták erre a kérdésre, hogy igen, a kor előre haladtával kevesebb alvásra van szükségünk, s ha van is valamilyen probléma, az pszichikai jellegű, a nyugdíjba vonulással vagy szorongással, esetleg gyógyszerek mellékhatásával magyarázható.

Ennek mond ellent az a kutatás, melyet nemrégen publikáltak, s melyről a mno online adott hírt.

„A Beth Israel Deaconess Medical Center és a Torontói Egyetem által elvégzett kutatások a jelenségnek – első alkalommal – neurológiai magyarázatot adtak: szerintük egy bizonyos, az alvási szokásokat szabályozó neuron klaszterek, vagyis az úgynevezett ventrolateralis preoptikus sejtek az öregedési folyamat közben lassan elhalnak – olvasható a The Huffington Post internetes oldalán.

-Az öregedés során ezeknek a sejteknek a többségét, így az alvási idő egy részét is, elveszítjük–mondta el a The Huffington Postnak Clifford Saper, a kutatás vezetője és egyben a Beth Israel Deacones Medical Center neurológiai osztályának elnöke.

Saper hozzátette: az emberek, mire hetvenes éveikbe lépnek, általánosan másfél órával alszanak kevesebbet, mint húszas éveikben. -Nem érzik magukat kipihentnek. Azért kelnek fel, mert már nem tudnak tovább aludni, de nap közben fáradtak maradnak–állapította meg a szakember-Ez a krónikus álmatlanság állapotának az egyik formája."

Tehát egyáltalán nem igaz, hogy ez nem zavarja az idősödőket, s hogy elég nekik a rövidebb alvásidő.

„Saper patkányokon végzett laboratóriumi tesztek során összekapcsolta a neuronok pusztulását az alvási zavarokkal. Megállapította, hogy azon állatok, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a sejtekkel, úgynevezett mély álmatlanságban szenvdnek.

Mindezek után arra törekedett, hogy eredményeit az emberekkel kapcsolatban is alá tudja támasztani. Saper egy csaknem ezer személyből álló adatsort vizsgált: az alanyoknak gondolatban vissza kellett térniük 1997-be, vagyis 65 éves korukba. Emellett kétévente mindannyiuknak viselnie kellett 7-10 napon keresztül egy karóra méretű eszközt a csuklójukon, mely minden mozdulatukat rögzítette. A kutatás haláluk után is folytatódhatott, mivel az alanyok agyukat tudományos célokra ajánlották fel.

Saper 45 agyat választott ki az alapján, hogy a ventrolateralis még ép állapotban van vagy sem. Először az idegsejtklasztereket próbálta megtalálni, ami az emberi agyban a patkányokéhoz hasonló helyen található.

Ezután összekapcsolta a talált neuronokat az összegyűjtött pihenésre és aktivitásra vonatkozó viselkedési adatokkal. Igazolta, hogy aki kevesebb neuronnal rendelkezett, annak nagyobb mértékű volt az alvásidőben tapasztalt töredezettsége. Ugyanakkor a legnagyobb neuronértékkel rendelkező agyakat (6000 feletti értékkel) a hosszabb, megszakítás nélküli alvással hozta összefüggésbe.

A kutatás egy másik érdekes tényre is rámutatott: a kevesebb neuron és a kevesebb alvás közötti kapcsolat még hangsúlyosabb volt azoknál, akik Alzheimer-kórban szenvedtek.

-Meglepő, hogy az Alzheimer-kóros betegek különös gyorsasággal veszítették el ezeket a sejteket – mondta Saper – Ők rendelkeztek a legkevesebb neuronnal és egyben a legnagyobb mértékű megszakított alvással.

Saper szerint az eredményei segíthetnek abban, hogy a betegek a család tagjai maradhassanak: -Ha olyan gyógyszereket tudnánk megalkotni, amelyek segítenek abban, hogy az Alzheimer-kóros betegek átaludják az éjszakát anélkül, hogy növelnénk az elesés kockázatát, ezzel néhány embert a bentlakásos intézmények falain kívül, a családja körében tudnánk tartani."

Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta