Darwin utazásai újabb felfedezésekhez vezettek
A fajok eredete nem egyetemes igazság, hanem egy alternatíva az ateistáknak, következményei mégis beláthatatlanok, így aki Darwin nyomában jár, felkötheti a nadrágját.
Egy különleges bordásmedúza képes fiatalodni, és ezzel új megvilágításba helyezi az öregedésről alkotott hagyományos elképzeléseinket. Vagyis reményt ad arra, hogy valaha ránk is hatással lesz a vele kapcsolatos kutatás eredménye.
A szerző a Makronóm újságírója.
A tudósok felfedezték, hogy a Mnemiopsis leidyi, vagy más néven tengeri dió vissza tud fejlődni élete korábbi szakaszaiba, azaz lényegében fiatalodik. Ez az adaptív mechanizmus akkor lép működésbe, ha kedvezőtlen körülmények közé kerül, és ezáltal már a harmadik olyan ismert eset az állatvilágban, amely alapvetően új perspektívát nyit az állati fejlődés és az evolúciós biológia területén.
A fejlődési ciklus különös fordulata
A visszafelé fejlődés képessége, amit gyakran visszafelé öregedésként emlegetnek, rendkívül ritka biológiai jelenség. Elsőként a Turritopsis dohrnii nevű medúzánál dokumentálták, amely „halhatatlan medúzaként” vált híressé, mivel éhezés vagy sérülés esetén képes biológiai óráját visszatekerni, megúszva így az elkerülhetetlennek látszó pusztulást.
A Bergeni Egyetem kutatói kimutatták, hogy a Mnemiopsis leidyi bordásmedúza szintén büszkélkedhet ezzel a rendkívüli képességgel. Az állatvilágban eddig csak két hasonló esetről számoltak be: az egyik a már említett „halhatatlan medúza”, míg a másik egy laposféregfaj, az Echinococcus granulosus, amely parazitaként él.
Míg azonban a halhatatlan medúza sejtek lebomlásával és újjászerveződésével éri el a megfiatalodást, addig a tengeri dió visszaalakul, vagyis a felnőtt egyed a saját sejtjeivel tér vissza egy korábbi fejlődési szakaszba.
Ez a felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg az állati fejlődésről alkotott hagyományos nézeteket, különösen a bordásmedúzákhoz hasonló történelem előtti állatcsoportok esetében. A bordásmedúzák (Ctenophora) a ma élő legősibb törzsek közé tartoznak, és vélhetően azelőtt jelentek meg, mint hogy az állatvilág gerinces és gerinctelen ágai nagyjából 480 millió évvel ezelőtt szétváltak.
A kutatók számára izgalmas kérdéseket vet fel a visszafejlődésük molekuláris és sejtszintű mechanizmusainak feltárása.
Amennyiben sikerül megérteni, miként éri el ezt a különleges képességet a tengeri dió, az hozzájárulhat az öregedést és regenerációt szabályozó mechanizmusok megismeréséhez nemcsak a medúzáknál, hanem más fajoknál is.
Ráadásul felmerül a kérdés, hogy vajon hány élőlénynek vannak még hasonló képességei, amikről nem tudunk.
Ez a tulajdonság a Mnemiopsis leidyi faj invazív sikerét is magyarázhatja: a visszafiatalodás lehetősége segíthet alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez, előnyhöz juttatva őket az új élőhelyek meghódításában.
A kutatók reményei szerint a további felfedezésekkel hatalmas előrelépések történhetnek, ugyanis míg az emberi öregedés visszafordítása egyelőre csak a sci-fikben létezik, a hasonló biológiai mechanizmusok megértése ezeknél az egyszerűbb szervezeteknél egyszer az orvosi kutatásokat is új irányba terelheti.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Wikimedia Commons/Stig Nygaard
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.