Háború és béke

„Az etikai témák egyike a háború kérdését boncolgatja, mely az orosz-ukrán konfliktushelyzet miatt még itt lóg a levegőben. Mihez kezdjen egy keresztény magával a háborúval? Biblikus dolog fegyvert ragadni, vagy minden áron a békés megoldásokra kell törekednünk? (...)

Kétségtelen, hogy maga a Biblia nem háborúellenes. Ám ez nem jelenti azt sem, hogy háborúpárti lenne. Az erőszak nem örömteli, de biblikus. Nem kívánok most elmélyedni az Ószövetség véres történeteiben (ezt éppen eleget teszik a kereszténység kritikusai), egy érzésem szerint fontos aspektusra azonban szeretnék rámutatni az erőszakkal kapcsolatban. Mégpedig arra, hogy az Újszövetség világában az állam jogrendet fenntartó tevékenysége elismertnek számított. A hatalom jó okkal viseli a fegyvert, ezen az okon pedig Isten jóváhagyása nyugszik. A fegyvert viselő állam alapvetően helyesen jár el, amikor akár erőszak árán is védelmezi a fennálló rendet – ebben implicit módon a háború lehetősége is benne rejlik. Természetesen mindannyian tudunk kivételekről, amikor az állam visszaél saját hatalmával, és egyfajta erőszakszervezetként olyanokat is büntet, akiket nem kellene. A diktatúra az diktatúra – itt és most azonban a normális üzemmenetről beszélünk. A visszaélések és a rossz történelmi tapasztalatok sem csorbítják az állam jogát, hogy lehetőségeivel helyesen élhessen.