Háború és béke

2014. március 04. 17:17

A fegyvert viselő állam alapvetően helyesen jár el, amikor akár erőszak árán is védelmezi a fennálló rendet – ebben implicit módon a háború lehetősége is benne rejlik.

2014. március 04. 17:17
Sytka

Az etikai témák egyike a háború kérdését boncolgatja, mely az orosz-ukrán konfliktushelyzet miatt még itt lóg a levegőben. Mihez kezdjen egy keresztény magával a háborúval? Biblikus dolog fegyvert ragadni, vagy minden áron a békés megoldásokra kell törekednünk? (...)

Kétségtelen, hogy maga a Biblia nem háborúellenes. Ám ez nem jelenti azt sem, hogy háborúpárti lenne. Az erőszak nem örömteli, de biblikus. Nem kívánok most elmélyedni az Ószövetség véres történeteiben (ezt éppen eleget teszik a kereszténység kritikusai), egy érzésem szerint fontos aspektusra azonban szeretnék rámutatni az erőszakkal kapcsolatban. Mégpedig arra, hogy az Újszövetség világában az állam jogrendet fenntartó tevékenysége elismertnek számított. A hatalom jó okkal viseli a fegyvert, ezen az okon pedig Isten jóváhagyása nyugszik. A fegyvert viselő állam alapvetően helyesen jár el, amikor akár erőszak árán is védelmezi a fennálló rendet – ebben implicit módon a háború lehetősége is benne rejlik. Természetesen mindannyian tudunk kivételekről, amikor az állam visszaél saját hatalmával, és egyfajta erőszakszervezetként olyanokat is büntet, akiket nem kellene. A diktatúra az diktatúra – itt és most azonban a normális üzemmenetről beszélünk. A visszaélések és a rossz történelmi tapasztalatok sem csorbítják az állam jogát, hogy lehetőségeivel helyesen élhessen.

Amire szerettem volna rámutatni, hogy az elvtelen és egyoldalú pacifizmus, mely a háború minden formája ellen fellép, valójában ezt az Istentől származó jogrendet is elveti, aminek fenntartásában azonban maga Isten érdekeltnek tűnik. A korábban már említett metafizikai alapállás, vagyis az ember bűnös természete azonban sok esetben nem teszi lehetővé, hogy ezt a jogrendet erőszak és konfliktus nélkül megvédjük, ami a helyzetet dilemmához vezetheti: keresztényként elhatárolódjunk az ilyesféle erőszaktól vagy támogassuk azt? Lázadjunk az állami erőszak ellen vagy mellé álljunk?

Mielőtt valaki félreértené, nem vagyok az az alkat, akinek viszket a keze a ravaszon. Gyűlölöm, utálom a fizikai erőszakot, teológusként csak a szám és billentyűzetem jár, de közben a légynek sem tudnék ártani. Nem vagyok ugyan pacifista, de tiszta szívből a béke pártját fogom, és képes vagyok még a Biblia erőszakos narratíváin is fennakadni. Elárulom, az ukrán-orosz válságban én az amerikai szépségkirálynők oldalán állok, akik elérzékenyülve rebegik mikrofonba a »világbéke« édeskés szavát. Nálam csak az utolsó utáni megoldás lehet egy háború.

Minden érzelmi felindulásom ellenére ugyanakkor naiv gondolatnak tartom az utópisztikus elképzelést, hogy az emberi erőfeszítések igazi békét hozhatnak. Ez még akkor is igaz, ha konfliktusos és romlott természetünk ellenére egyébként szeretjük a nyugalmat. Vannak helyzetek, amikor helyes lemondanunk a konfrontálódásról, de nem csak ilyen helyzetek léteznek. Különösen, ha ez a lemondás végül sokkal nagyobb problémához vezet. Nagy pofonok előbb-utóbb elcsattannak – nem lehet másképp.”
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kgyula
2014. március 07. 00:53
"...két milliárdos csoport átveri őket..." Még ez is OK, hiszen érdek mindenütt van. Csak egyenlőségjelet tenni a kettő közé, az az ostobaság. Neked meg a hozzád hasonlóknak meghagynám azt a lehetőséget, hogy ne egy EU-partner állam legyen a keleti szomszéd, hanem rögtön a ruszki, ha csak egy csatlós által is... Csakhogy mi is itt élünk, akik szeretnék ezt a ma is 19. századi kolonialista módszereket alkalmazó sötét nagyhatalmat a minél távolabb tudni a határainktól.
Öreg
2014. március 06. 22:20
Nem a nyugati világ, vagy az oroszok között választanak az ukránok/bár szeretnének/- az csak a látszat- hanem két milliárdos csoport átveri őket, akik a politikusokat is megvették az érdekeik képviseletére. A nyugati világ pedig erre is ráfázik, mint az arab tavaszra.
Csomorkany
2014. március 06. 21:32
A szerző Szent Pálra utal, márpedig Szent Pál egy olyan pogány hatalomról elmélkedik, amely végül az ő saját életét is kioltotta: Róm 13, 1-6 Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. 2 Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. 3 Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: 4 mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. 5 Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.
kgyula
2014. március 06. 19:56
Azért aki nem képes fogni a különbséget a nyugati világhoz vagy az orosz érdekszférába való tartozás között, az nem ismeri a történelmet vagy beragadt a kommunista idők világába.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!