Befogadói mélység – Megjelent a Miles Christi Évkönyv

A Miles Christi Évkönyv most éppen hét éves, amelynek szimbolikus jelentőséget tulajdonítok. A hetes számnak ereje van, talán nem csak keresztény ember számára, sorsfordító lehet, valahogyan a tökéletesség lehetőségét mutatja meg a kereső, hívő embernek. Hét angyal, hét pecsét, de hét főbűn, hét mennydörgés és Istennek hét szelleme – ezeket ismerjük a Szentírásból már. Az évkönyv azonban nem egy jubileumi számmal készült erre az alkalomra, hanem leginkább csak tudatosítjuk kicsit magunkban és az olvasókban is, hogy egy út – szerintünk fontos – állomásához értünk. Az évkönyv azonban menetel tovább, folytatva a jó hagyományokat és egy valamit most is hozzátéve a profilhoz. Bevált a galéria, ezért most is –  a kötetben, minden írás kezdőoldalának tüköroldalán – fekete fehér művészi képek sorakoznak, amelyeket hangulatukban, többször szimbolikájukban is az adott íráshoz igazítottunk. Újdonság lehetnek a hosszabb, esszéként is működő reflexiók Heidl György jóvoltából, vagy egy nagyon is aktuális jelenség az amerikai katolikus blogoszféra kimerítő elemzése, ismertetése. A kiadványt továbbra is a törzsvásárlók néha megindító ragaszkodása tartja fent. Ez inkább a minőséget és a specifikusságot, mint az aktualitást és a tömegízlést preferáló olvasó- és támogató közönség, amely hálásan vár minden számot a tapasztalatom szerint.

 

 

Számok a magyar könyvkiadásban nem sokat mutatnak egy bizonyos tartalom mellett. Nem olyan régen egy kedves régi ismerősöm elképedve és meglehetősen keserűen panaszolta, hogy Szent Ágoston Isteni Városából alig néhány száz példány fogy el, még a katolikus könyvtárak is alig vásároltak belőle. Én megtanultam a sikert nem számokban mérni, hanem egyfajta „befogadói mélységben” a Miles Christi esetében; a példányszám bővítése maga után vonhatná a tematika és a szellemiség hígítását, tágítását is. Ebben jelenleg sem a kiadó, sem a szerzők, sem én nem vagyok érdekelt, az olvasók pedig így szeretik a kiadványt. 

 

 

Leginkább katolikus, konzervatív, többségében 20-40 közötti értelmiségiek. Van köztük néhány kellemes vad bölcsész is, akik meglehetősen kritikusak, képesek listát készíteni, amelyen a pozitív és a negatív elemeket vizsgálják, foglalkoznak vele. Nekem az a leginkább megható, hogy tudom, sokan egyből többet vásárolnak barátaiknak, ismerőseiknek; sőt van, aki többet vett vitapartnereinek, még a régebbi számokból is. Bevallom, ez eddig a legnagyobb elismerés, ami a kiadvánnyal kapcsolatosan visszajutott hozzám, de van talán ennél jelentősebb is. Tudom, hogy legalább három keresztelkedés és legalább két visszatérés is történt, amelyekben az itt olvasott tartalmak szerepet játszottak. Nos, ilyen kegyelmekért érdemes mindig hálát adni.

 

 

A kötet felépítése mára eléggé kiforrott. Egy sokszor fordításon alapuló nagyobb liturgiai munka után egy kisebb liturgiával kapcsolatos írás, vagy teológiai illetve egyháztörténeti munka következik. Utána politológiai, illetve eszmetörténeti írások, fordítások olvashatóak. Közlünk régebbi, többször hivatkozott, de a lényegi, eredeti gondolataikat kevésbé ismert szerzők írásait is – jelen számunkban ilyen szerző José Antonio Primo de Rivera, gróf Teleki Pál, illetve Eric von Kuehnelt-Leddihn. Utána kisebb esszék vagy tanulmányok következnek történelem témában, aztán reflexiók és recenziók szerepelnek a kötetben. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a tartalomjegyzék az Egyház nyelvén, latinul, illetve most angolul is szerepeljen.

 

 

Nem érzem tisztemnek, hogy Krisztus földi helytartójának a munkáját vagy személyét ilyen direkt módon kritizáljam. Sokat számíthat az is, amit szoktak mondani, hogy a hivatala megszentelhet minden pápát. A Miles Christi Évkönyv katolikus kiadvány, ezért az Egyház fejéhez alapvetően alázatosan viszonyul. Korábban elsőként közöltünk magyarul nyomtatott kiadványban az előző szentatya, XVI. Benedek pápa Summorum pontificum motu proprioját, amely liberalizálta a régi, tridenti rítusú szentmise bemutatásának lehetőségét, és alaposan kitértünk egyházkormányzatára egy külön tanulmányban a jeles Vatikán-szakértő, Érszegi Márk Aurél jóvoltából. Most pontosan őt kértem fel egy másik fontos tanulmány megírására a jelenlegi számba, amelyben a pápa címeiről és udvartartásáról ír igen alaposan. 

 

 

Kissé mindig komor, de leginkább komoly, ugyanakkor stílusos számok, ha erre eszközt és időt kapok a Gondviseléstől. Ha meg nem én, akkor remélem lesz, aki helyettem folytatja a megkezdett utat. A következő szám tervezése mindig nyár elején aktuális, addig is lehet olvasni az idei számot!