Mitől kell félnie az egyháznak?

„Ekként állhatott elő az a fura helyzet, hogy az eredeti világnézeti pozíciók mára szinte teljesen összekeveredtek, s például a mai Magyarországon az eredetileg a magántulajdon „szentségén”, s a »kevesebb állam« hitén nyugvó jobboldali konzervativizmus részéről több kapitalizmus-kritika hallható, mint az eredetileg kapitalizmuskritikus balliberális oldalról. Ennek a jelenségnek mai legszimbolikusabb megtestesítője éppen Ferenc pápa, aki zavarba ejtően »összekeverte« a hagyományos pozíciókat, s immár nem baloldali-liberális, hanem konzervatív alapon igen figyelemreméltó kapitalizmus kritikát fejt ki az amúgy kapitalizmusigenlő mai balliberalizmus nagy meghökkenésére. Az történt, hogy mai liberalizmus a baloldali - liberális örökségből a kapitalizmus kritikai vizsgálatát ejtette, s az ideológiai kérdéseket úgyszólván csak a politikai rendszer, a demokrácia kérdéseire redukálta, azt sugallva, mintha bizony a piacgazdaságot, mint afféle semleges közeget nem kell immár ideologikus hatalomként tételezni. Mintha bizony a piacgazdaság csak amolyan járulékos, a lényegi szabadságkérdéseket nem érintő, kívülről hozzárakott eleme lenne a demokrácia amúgy érintetlen rendszerének. A magántulajdon ideológiailag közömbös, s az egyetlen valódi feladat az állam ideológiai semlegességének a biztosítása. A szabadságot tehát a piactól nem kell félteni, hanem csak az államtól és az egyháztól, minek következtében logikus a következtetés, hogy a szabadság előfeltétele a keresztyénietlenített (értsd: semleges) állam, valamint az államtanalított egyház, garanciája pedig a piacgazdaság. Ezek után nem kell meglepődni, ha a piacgazdaság uralma alatt, s elképesztő kényszerpályái közepette a demokrácia eszményébe vetett hit rohamléptekben devalválódik, és a demokráciáról való retorika sokak szemében egyre inkább csak úgy tűnik föl, mint a világgazdasági status quo szimpla ideológiája.