„A kórháza borzalmas helyzetben van, a csőd szélén áll, megalázó módon bánnak vele, nem értékelik a kórházvédő hősök érdemeit, még el sem kezdődött az a rekonstrukció, melynek – a szocik alatt nyert milliárdokból – már rég meg kellett volna valósulnia. (…)
Régen is sok vita dúlt az egészségügyi privatizáció körül, de abban mindenki egyetértett, hogy privatizálni valamilyen mértékben és formában kell. Az első privatizációs törvény, az első magáncéggel működtetett kórház a Fideszhez kapcsolódott. Egykoron mindenki tudta: a pazarlás megszüntetése, a racionális ellátásszervezés, az értelmes intézményszerkezet kialakítása, a feudális privilégiumok, az állammal finanszíroztatott magánbizniszek megtörése, a beavatkozások valós ellenértékének kiharcolása sem az állami, sem az önkormányzati bürokráciától nem várható.
A magáncégek átvállaltak nagy adósságokat, garantáltak jelentős fejlesztéseket, mert sok tartalékot láttak hosszabb távon a rendszer ésszerűsítésében. Volt is. Viszont nem volt egyenlő bánásmód, szektorsemleges adóztatás, a kötelező fizetésemelésre kompenzáció, sem reális költségekhez közelítő OEP-tarifák. Amikor e sok nehezékhez még hozzájött a zavarosban való halászgatás lehetőségét féltő orvoskaszt által hevesen támogatott fékevesztett bolsevista uszítás is, melynek Eger volt a gyújtópontja, az már sok volt a hendikepből. Az egész folyamat a visszájára fordult. A racionalitás felől az irracionalitás felé.”