Az imádság hídja

„A januári időpontot is ennek megfelelően választotta ki, hiszen az két jelentős apostol, Péter és Pál ünnepnapjai közé esik. (Pál megtérésére január 25-én emlékezünk.) Pétert, nyilvánvaló okokból, hagyományosan az római katolikus egyház képviselőjeként tisztelik, míg Pál az Írás és a hit apostolaként a reformáció egyházainak emblematikus figurája lett.

Bárhogy is, Wattson tiszteletes elképzelése »bevált«, és az imahetet ma már a keresztyénség számos és igencsak sokféle felekezete ünnepli, beleértve a katolikus, anglikán, evangélikus és református közösségeket. Az anglikánok számára nagyon kedves az egység gondolata, mondhatni szívügyünk Krisztus testének egysége. Egyházunk egyfajta híd szerepet tölt be a felekezetek között: nem vagyunk sem protestánsok, sem katolikusok, sem pedig ortodoxok, ugyanakkor egyaránt kiemelt szerepe van életünkben a Szentírásnak és a szentségeknek, illetve az egyház ősi rítusainak és hagyományának. A keresztyének egységét és összetartozását mintegy hangsúlyozandó, Wattson tiszteletes végül római katolikus lett, s később is töretlenül dolgozott a legkülönbözőbb hátterű keresztyének egységéért.

Sajnálatos módon a keresztyén egység ma is éppolyan csalóka és nehezen megragadható cél maradt, mint Wattson atya idejében. A keresztyének közötti szakadékok továbbra is meglehetősen mélyen húzódnak. Lényegében az a következtetés sem áll távol az igazságtól, amelyik szerint a 21. század elején az egyházak, mint spirituális tektonikus lemezek, jobban eltávolodtak egymástól, mint bármikor korábban. A távolodás okai éppoly sokrétűek, mint maguké a szakadásoké. Ahogy Péter és Pál sem értettek mindenben egyek, Krisztus követői ma is civakodnak egymással: némelykor a hit lényegéről vitáznak, de gyakran a gyakorlat és a szokások lényegtelen részletkérdéseiről.”