Karácsonyi tévézés

 „Tegnapi, esős sétánk során gyerekeink megosztották velem az információt, hogy vannak állatok, akik már csecsemő korukban jó úszónak számítanak, de a kardfogú tigrisek egyáltalán nem ilyenek. Csak vissza kellett kérdeznek: A Jégkorszak melyik részét adták a tévében? Elfogadom, hogy a TV tájékoztató szerepe jelentős, mégis óvni kell magunkat és ünnepeinket a televíziótól. A 90-es évekhez kötődő és akkor tapasztalható tv nézési problémákról szóltak Vetró Ágnes kutatási eredményei, miszerint a gyerekek többsége többet tanul a televízióból, mint szüleitől és mindegy, hogy mit. A tendenciák – a számítógép előtt töltött idővel megnövelve – azóta csak rosszabbra fordultak.  

A TV előtt eltöltött ünnep vagy pihenés – bárminek is nevezzük – lehet, hogy a mindennapok kliséi között, anyagiassággal, elemi törvényszerűségekkel körülvett biztonságos övezetben tart bennünket, de megfoszt a körülöttünk rejlő mély titkok átélésétől. Mi lesz velünk, ha már csak filmekből ismerjük a katarzist? Mit kezdünk egymással, ha a mesék, a régi találkozási módok mindig ugyanarra a kaptafára fűzhetők fel, ha a hagyományokból falra akasztható kép marad? Mi lesz a szerelmesek vallomásából, ha már csak amerikai filmekből ismerjük azt?