Kedves testvérek

„Testvérek. Egy sportágban. Az egyik már jó ideje a csúcsokon. A másik az árnyékában: „Á, a Dani öccse. Igen ő is jól úszik. De az „igazi Gyurta”, a sikeres Gyurta, az a Dani.” És most az öcs kilépett az óriás árnyékából. Rá is vetült a dicsfény, ott állhatott a dobogó tetején, imponáló fölénnyel győzött 1500-on. Olyan jó volt látni, ahogy ez a két testvér egymás sikerének örülni tudott. Olyan jó volt hallani, hogy mennyire pozitívan inspirálják egymást. Olyan jó látni a sok munkának és ennek a testvéri támogatásnak az eredményességét, sikerességét.

„Testvérek! Kedves Testvéreim!” De sokszor hangzik ez a megszólítás templomainkban, gyülekezeteinkben. De hogy is vagyunk mi testvérek, milyen testvérei vagyunk egymásnak? Hozzá szoktuk olykor tenni: „Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!” Itt lenne az alap. Ő általa lehetünk Isten gyermekei, s mint ilyenek, testvérei egymásnak. Egy sportágban, ha tetszik atlétika (futjuk a magunk pályáját), ha tetszik valamelyik küzdősport vívás, birkózás stb. ( harcoljuk a hit ama nemes szép harcát, szabályszerűen próbálunk küzdeni) Nem egyforma a táv, a súlycsoport, a start pillanata, sőt a célba érkezés sem számunkra, de ugyanaz a „hervadhatatlan koszorú” jár a győzelemért: bűnbocsánat, örökélet.

Ki érthetné meg jobban a másik sportolót, ha nem az a testvére, aki maga ugyanabban a sportban küzd; aki ugyanúgy sok-sok áldozatot hozott már a siker, az előrejutás érdekében; akinek magának is volt nehéz, eredménytelen időszaka; aki ugyanonnan indult, ugyanazt az alapozást csinálta végig; aki ugyanazokkal a nehézségekkel nézett már szembe, aki ugyanúgy igyekszik megtenni minden tőle telhetőt.”