„Száz évvel ezelőtt hogyan zajlott a betlehemezés? Mennyire volt egyházi, családi és közösségi ez a hagyomány?
A 20. század elején nagyjából ugyanígy folyt a betlehemezés, mint manapság: december 13-a, Luca napja tájékától kezdve nyolc-tíz estén át a tizenéves fiatalok kis betlehemet magukkal hozva, kucsmába és bundába öltözve, botokat ragadva házról házra járták falujukat. A gyerekek mindenhová bekopogtak, és előadták rövid, gyakran tréfás pásztorjelenettel, elszólásokkal, álomlátásokkal tarkított játékukat.
Mi volt, s ma mi a mondanivalója ennek a hagyománynak az advent ünnepkörében?
Minden kor számára ugyanaz: a Jézus Krisztus, Isten fia megtestesülése, betlehemi születése felett érzett őszinte öröm kimutatása, a születéstörténet evangéliumi alapú, ezzel együtt tréfás bemutatása. Az ókori görögök óta tudjuk, hogy egy színdarab képes az ünnepelt eseményt a legközelebb hozni és a legszemléletesebbé tenni minden kor embere számára. A betlehemes játék előadása az őszinte átélést és az ünnep megértését segíti – persze nem liturgikus értelemben –, misztériumot jelent. A betlehemes játék igazi ünnepet ad, szeretetet sugároz, magyar anyanyelvet és énekhagyományt ápol, s ami a legfontosabb: a karácsony titkát az emberekhez közel hozza.
A vasi Perenye községben hogyan éledt fel ez a hagyomány?
Perenyén 1995 óta végzek néprajzi és népzenei gyűjtőmunkát. E községnek értékes népszokás- és népénekhagyománya maradt fenn napjainkig. A betlehemes játékot Bejczi Józsefné Hittaller Anna előénekes asszonytól vettem magnóra még 18 esztendővel ezelőtt. Szövegét és dallamát lejegyeztem, melyből a tanítványaim, a piliscsabai Boldog Özséb Színtársulat 2010-ben filmfelvételt készített. Ez segített abban, hogy Perenyén a szövegében és dallamában eredeti pásztorjátékot tanulják újra a fiatalok, akiket három évvel ezelőtt a perenyei Rétfalvi Balázs történész doktorandusz buzdított erre. Az Új Széchenyi Terven belüli Támop – Építő közösségek sikeres pályázatának keretében 2012 októbere és 2013 decembere között újratanítottuk Perenye, Bucsu, Sé és Gencsapáti gyermekeinek és fiataljainak a helyi népszokásokat, párosító és más szerelmi népdalokat, betyárdalokat, népballadákat, egyházi népénekeket. A program vezetője Biczó Barnabás, Perenye polgármestere mellett Vakler Anna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék népi ének szakirányának vezetője, továbbá Németh István népzenegyűjtő; Perenyéről pedig Böhm Ibolya és Csire Istvánné óvónők vettek részt a munkában.”