„A karácsonyi böjt segít megszelídíteni a világi étvágyat egy olyan időszakban, mely sokfrontos támadást indít az étvágy felkeltésére. Olyan gyakorlat ez, melynek során a test képessé válik arra, hogy meghaladja önmagát, és ne az ösztönei határozzák meg. Az egyház a böjtnek elsősorban spirituális értelmet tulajdonít, mely képessé tesz arra, hogy létezésünk spirituális dimenzióját meglássuk, megtanít arra, hogy fizikai korlátai ellenére az ember lélek is, mely a nehéz időszakokban élteti.
Az önmegtartóztatással párhuzamosan nemcsak többet imádkoznak, hanem többet is jótékonykodnak. Pénzt adományoznak a nyomorban, nélkülözésben élők helyzetének enyhítésére. Ezzel ellensúlyozza a böjt azt a késztetést, hogy az ember karácsony idején túlköltekezzen, dőzsöljön. A hívek így spirituális kapcsolatba kerülnek a nélkülözőkkel, jótékonyan oldva a személyes kifosztottság érzését, ami olyan gyakran jelentkezik ebben a kultúrában. A jótékonykodás helyreállítja a kapcsolatot az emberiséggel. Emlékezteti a híveket Jézus főparancsára, hogy szeressék egymást. Az élet több mint a javak fogyasztása. A hívő embernek ez is segítségére van abban, hogy kizökkenjen a mindennapok megszokott kerékvágásából, és a spiritualitást tegye a főhelyre.