„Egy fiatal lengyel jogász, Witold Zontek a gyermekbántalmazásról beszélt. Megvilágította a pedofília sokrétű fogalmát: nemcsak a kiskorúval elkövetett nemi aktus, hanem az arra biztatás, ösztönzés is bűncselekmény, sőt, a gyermek jelenlétében végzett szexuális cselekedet vagy egy pornófilm bemutatása is 2-15 év szabadságvesztéssel büntethető Lengyelországban. A gyermekprostitúció esete sem kivétel, vagyis amikor a gyermek a kezdeményező, és akaratával történik az egész.
Kacifántos pedofil-gyanús ügyekről is beszélt. Például léteznek olyan pornográf animációs filmek, ahol lehetetlen bizonyítani, hogy a rajzfilm szereplője gyerek, vagyis15 év alatti, így a filmkészítők kibújhatnak a pedofília vádja alól. Ki gondolná, hogy ilyenre is felhasználható ez a gyerek-műfaj? Azután felhívta a figyelmet a chaten megbeszélt találkák veszélyeire, nem tudható ugyanis, hogy hány éves a másik fél, és mit akar valójában. Társadalmi célú, csattanós reklámmal hívták fel erre a gyerekek és szüleik figyelmét Lengyelországban: egy kövér, visszataszító férfi ül a számítógép előtt, és éppen ezt cseteli a gyerekpartnerének: „Én is 12 éves vagyok…”
A lengyel jogásznak volt még egy érdekes felvetése, ami szöget ütött a fejembe: elképzelhető, hogy hamarosan enyhül a pedofília büntethetősége, pl. leszállítják a gyerekkor határait – a mai 14-15 évesek ugyanis sokkal fejlettebbek, mint a húsz-harminc évvel ezelőttiek.”