A PISA-i ferde torony

„Iskoláinkból sokszor hiányzik az emberség. A gyermek iránti őszinte odafordulás és szeretet. Az irgalom és elnézés. A pedagógus önkorrekciója, hovatovább tökéletesedési igénye. Az empátia. Ezeknél a hiányoknál el is dől a motiváció kérdése. Nem tudja érdekeltté tenni a gyerekeket, és hamarosan bekövetkezik az a pont, ahol már a piros pont sem jelent majd kellő vonzerőt arra, hogy jól teljesítsen a gyermek. Mivel pedig így van, kizárólag az erőszakos motiválás lenne a megoldás. Ha eredendően demotivált maga a pedagógus, akkor őt is a kényszer, az elvárások alatti nyomás vezeti, és ezt átviszi a tanítványaira is. Azt a stresszt, amit átél az állandó verseny révén, a gyermekek hajtásában vezeti le. Elindul görögve az a rossz verseny, amit eleve a külső elvárások gyilkos kényszere indít el. A folyamat csakis rossz irányba tarthat. Rossz, mert rossz az elgondolás. Az igazi jó verseny pozitív, belső indíttatású küzdőszellemből születik. Ha a tudásalapú versenyről van szó, akkor a szellemi kihívás bennünk lévő ösztökéje indítja el. Érdekel, kíváncsi vagyok valamire, vagy szeretném tudni, mennyit ér az én tehetségem. A nemzetközi tanulmányi mérés ugyanakkor egy piacorientált szemléletet hoz be. Egyetlen ország számára sincs következménye a méréseknek, aki kitalálta, mégis tudja, hogy a helyben tapasztalt rossz eredmények majd egy-egy országon belül elindítják a nagy lavinát. A végén úgyis az általuk diktált módszerek lesznek mérvadóak.

Ránézek saját gyermekeimre és azt kérdezem magamtól, számít-e, hogy egy nemzetközi felmérésben hol állnak? Érdekel egyáltalán? Űzzem őket egy teljesítménykényszerben? Mert úgy gondolom, a kínai gyerekekkel kellene mérnem az ő tehetségüket és tudásukat? A kínai gyerekek vezetnek a PISA-méréseken. És Kínában a legnagyobb az öngyilkossági arány közöttük. Erwin Wagenhofer filmjében hangzik el egy kínai felnőtt szájából a megdöbbentő mondat: „Gyermekeink nyernek a startnál, és vesztenek a célnál.”

A kérdés nem csupán az, milyen a nevelési rendszerünk, hanem az is egyben, hogy mi társadalmunk alapja? A piacorientált versenyszellem, a gazdasági szisztémák diktatúrája, vagy a boldog, személyiségükben érett és kibontakozott egyedek által fenntartott és működtetett világ?”