Hívő emberek, amikor saját vallási hagyományuk fényében próbálják értelmezni „kifelé” is az életüket, gyakran kerülhetnek olyan sanda helyzetbe, hogy sajnálkozva néznek rájuk. Miért marad hűséges az ember sokféle nehézség ellenére is egy párkapcsolatban?
„Miért ápolja valaki annyi éven át teljesen leépült szüleit, amikor manapság már „jobb megoldások” is lehetségesek: például az igényes öregotthon, fizetett házi ápolók, esetleg a kegyes eutanázia? Ugyanez a kérdés vonatkozhat azon szülőkre is, akik napról-napra, nagy odaadással, személyesen gondoskodnak maradandóan sérült gyermekükről. Ugyan mi értelme a becsületes helytállásnak egy olyan munkahelyen, ahol úgysem fizetnek meg jól? Van értelme még az olyan erényeknek, mint az áldozatkészség, a nagyvonalúság, az egyeneslelkűség, a hűség?