Az MNB szerdán a lakossági devizaalapú jelzáloghitelekről indított cikksorozatot, amellyel célja, hogy megismertesse a közvéleményt „a devizahitelek – mind gazdasági, mind szociális szempontból kiemelt jelentőségű – problematikájával kapcsolatban a főbb tényekkel, összefüggésekkel” – olvasható a jegybank honlapján szerdán közzétett közleményben. Az első cikkben Balog Ádám, az MNB alelnöke és Nagy Márton, a jegybank ügyvezető igazgatója kifejti: a devizahitelezés a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb problémája mind szociális, mind konjunkturális, mind pedig pénzügyi stabilitási szempontból.
A válság előtti optimista hangulatban a devizahitel egy látszólag olcsó lehetőség volt arra, hogy a remélt jövedelemfelzárkózás várt gyümölcseit egy háztartás hamarabb élvezhesse. A devizahitel kockázatait a forint stabil árfolyama viszont teljesen elfedte – hívja fel a figyelmet a cikkben a két szakértő. A cikksorozat szerzői kitérnek arra: „ami áldás volt az adósoknak a válság előtt az alacsony törlesztőrészletek miatt, átokká vált a válság során. A törlesztőrészletek tekintetében egy tipikus deviza alapú jelzáloghitel-adós egészen 2010 tavaszáig jobban járt, mint ha forintban vette volna fel ugyanazt a hitelt árfolyamkockázat nélkül, de lényegesen magasabb kamat mellett.”
A futamidő első éveiben a devizaalapú jelzáloghitel törlesztőrészlete jóval alacsonyabb volt, mint forinthitel esetén lett volna. Ezzel szemben az elmúlt két évben törlesztőrészlete már átlagosan 20 százalékkal magasabb volt, mint egy 2007-ben felvett forinthitel esetén. A felvételkori törlesztőrészlethez képest pedig több mint 70 százalékkal nőttek a svájci frank alapú jelzáloghitel adós terhei – olvasható a cikkben.
A jegybanki vezetők cikke külön kitér a törlesztőrészletek problematikájára. A tanulmány rámutat: a törlesztőrészletek elviselhetetlen teherré váltak sok háztartás számára, ami két forrásból, a kamat- és az árfolyamveszteségekből származott. A kamatveszteségek oka az egyoldalú kamat- és díjemelések voltak, amivel a bankok a növekvő hitelezési veszteségek és fiskális terhek jelentős részét a teljesítő ügyfelekre tudták hárítani.
A válság során a svájci frank alapú jelzáloghiteleknél mintegy 2 százalékponttal, 6-7 százalékról 8-9 százalékra megemelt teljes hiteldíj-mutató (THM) következtében átlagosan 20 százalékkal emelkedtek a havi törlesztőrészletek. Eközben a forrásköltségek szempontjából irányadó svájci referenciakamat (CHF-LIBOR) nulla közelébe csökkent, ami egy referencia-árazású termék esetében jelentős kamatcsökkentést eredményezett volna. A hazai gyakorlatban azonban a hitelszerződések olyan erőfölényt biztosítottak a bankok számára a kondíciók megváltoztatása terén, ami lehetővé tette, hogy növekvő veszteségeiket devizaadós ügyfeleik rovására enyhítsék – állítja Balog Ádám és Nagy Márton.