A KDNP szerint Lendvai Ildikó szocialista országgyűlési képviselő azért bírálja a közelmúltban átírt egyházügyi törvényt, mert nem jól ismeri a szövegét.
Lukács Tamás, a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke írta ezt az MTI-hez kedden eljuttatott közleményében, amelyben Lendvai Ildikó napközben tartott sajtótájékoztatójára reagált. Az ellenzéki politikus újabb alkotmánybírósági vizsgálatot szorgalmazott az egyházügyi törvényről abban az esetben, ha a köztársasági elnök aláírja a jogszabály múlt héten elfogadott módosítását. Véleménye szerint ugyanis a parlament a törvény érdemi módosítása helyett az alkotmányon változtatott, lehetővé téve, hogy az Országgyűlés ismerje el a vallási közösségeket.
„Azt hittük, csak uborkaszezon van, de Lendvai Ildikó mai sajtótájékoztatóján kiderült, hogy inkább a vegyes zöldségeknek jött el az ideje” – kezdi válaszát Lukács Tamás. Szerinte a szocialista politikus az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban olyan kifogásokat említ, amelyek alapján feltételezhető, hogy a szövegét nem jól ismeri.
A kormánypárti politikus szerint ugyanis Lendvai Ildikó a hitoktatás rendszerén keresztül úgy bírálja az újra elfogadott egyházügyi törvényt, hogy azt valójában a közoktatási törvény szabályozza. A szocialista képviselő 1 százalékos felajánlásokat érintő kritikája a személyi jövedelemadóról szóló törvényt érinti, a szociális ellátásokkal kapcsolatban megfogalmazott aggályai pedig szintén nem az egyházügyi törvény hatálya alá esnek – fejti ki Lukács Tamás. A KDNP-s képviselő szerint Lendvai Ildikó úgy kifogásolja a magyar parlament működési mechanizmusát, hogy közben elfogadja az Európai Parlament döntését a Tavares-jelentésről.
Magyar Péter és a Tisza Párt úgy tagadja a hatalmas megszorítás-tervezetet, ami kiszivárgott a párt berkeiből, mint Lendvai Ildikó MSZP-elnök 2002-ben, és Gyurcsány Ferenc 2006-ban. Magyar Péter hasonlít Gyurcsányékra?
Ismerik Eisemann Mihály régi kupléját a „Hyppolit, a lakáj”-ból? „Pá, kis aranyom, pá, nem zavarom, pá, / Csak elhagyom, pá! /… Nincs köztünk nagyjelenet, / Könny, sóhaj és egyebek…”
Nem tudom, az ú.n. „megtévesztetteknek” jobban esik-e, ha simán lehülyézik őket, mint ha férgezik, részemről szoros a verseny.
Adhatnának a kormánynak is Nobel-díjat. Irodalmit. Senkit nem ismerek, aki ennyiféle műfajban bontakoztatta volna ki tehetségét.
Óriási tétje van az ügynek.
„Szeretném felhívni elnök úr figyelmét, hogy én a munkámban, és a magánéletemben is mindvégig jobboldali gondolkodású tudtam maradni.”
