„A hit testvériség, megbocsátás a másik méltóságának elismerése, a természet tisztelete. A hit egyedüli, de egyedül lehetetlenség hinni. A hit igazság nélkül szép mese marad. A hit nem menedék a bátorság nélküli emberek számára. A hit az egyházon kívül mértékét veszíti” – szólnak Ferenc pápa első enciklikájának mondatai.
A hit által a világba és az emberek, a társadalom életébe hozott világosságról szóló pápai dokumentum a válságba jutott kortárs kultúrának kínál kiutat egyebek között az életre szóló szeretet, valamint a férfi és nő közötti házasság jelentőségének hangsúlyozásával.
A Lumen fideit Ferenc pápa írta alá, de az enciklika első változatát XVI. Benedek állította össze – emelte ki Ferenc pápa a dokumentum bevezetőjében. Az enciklika hangsúlyozza, hogy a hit a szeretethez és az igazsághoz vezet az egyéni és a közösségi életben is, miközben a mai kultúrában egyedüli igazságforrásnak tartott technológia csak az életünket teszi láthatólag kényelmesebbé. Hit nélkül az emberi közösség élete kizárólag az érdekre és a félelemre épülne – állítja a pápai dokumentum.
„Isten hallható, látható és érinthető is” – írta Ferenc pápa, aki külön szólt a fiatalokhoz a megválasztása óta gyakran ismételt mondattal: „ne hagyjátok, hogy elvegyék tőletek a reményt”. A Lumen fidei szerint az emberek a történelemben ismétlődő totalitarizmusok rossz emléke miatt nem mernek már hinni az abszolút igazságban, és emiatt ideáljaikról is lemondtak.
Az enciklika szövegében jól felismerhetők a teológus Joseph Ratzinger kidolgozta részek, amelyek többek között a filozófus Nietzsche és az író Dosztojevszkij Isten-képét „korrigálják”, és a Ferenc pápa tömör és frappáns stílusát idéző részek. A két pápa írta „kétkezes” enciklika XVI. Benedek 2005-ben megjelent első enciklikájához, a Deus est caritas-hoz (Az Isten szeretet) is szorosan kötődik.