A selejt bosszúja

„A listák még nem véglegesek. Az egyetemi vezetők nyilatkozataiból kiderül, hogy az egyetemi docensek a hatvanötödik, az egyetemi tanárok a hetvenedik életévük betöltéséig külön, évenként felülvizsgálandó rektori engedéllyel taníthatnak tovább. Ha van rájuk szükség. Hogy ki dönti ezt el? Nyilván az egyetemek megfelelő tanszékei, intézetei, ezek kinevezett vezetői. Talán a gyakorlatnak megfelelően a hallgatói önkormányzatokat is megkérdezik. Márpedig ők a kari tanácsban a szavazatok 30 százalékát birtokolják. Az egyéni elbírálás szerepet juttathat a személyes érdekek érvényesítésének, a  nemtelen bosszúvágy kiélésének. A selejt bosszújának. Vagy csak a tudatlanság, nemtörődömség, hajbókoló szervilizmus megnyilvánulásának. Kell nekünk feminista filozófia? Kell nekünk elméleti nyelvészet? Régen is megvoltunk nélkülük, nem?

Az európai döntéshozók, minden ellenkező híreszteléssel szemben, fontosnak tartják a bölcsészettudományokat, a népi hagyományok értékeinek megőrzését. A jelenlegi kormánytöbbség kegyeskedő frázisokon kívül nem tett semmit a népi vallásosságért, amelynek kutatását most EU-s projekt támogatja. A döntésnek más tanulsága is van. Például az, hogy a szexizmus és ageizmus (nemi és életkor alapú hátrányos megkülönböztetés) hiányzik a brüsszeli döntéshozók szellemi horizontjáról. A tekintélyes megbízatást egy professzor asszony kapta. A hazai oktatáspolitika retorikája »professzor urakat« szokott emlegetni, kitakarva a felsőoktatásnak a nyilvánosság elé tárt képéből a csakugyan nem nagyszámú női vezető oktatót.”