Erdő: Bűnbánatunk tettekben is nyilvánuljon meg!

Erdő Péter a nagyböjt kezdetén azt kérte: gondoljuk végig az idén is, mit kíván tőlünk az Isten, mit hibáztunk el vagy mit mulasztottunk el az elmúlt évben. Bűnbánatunk ne csupán érzés legyen, tettekben is nyilvánuljon meg. „Gondoljuk végig, mi az, amiben életünk rossz logika mentén zajlik, mik azok a belső önzéseink és kötöttségeink, amelyek nem engedik, hogy teljesen szabadon álljunk Jézus rendelkezésére” – tette hozzá. Erdő Péter a bűnbánat cselekedeteiről szólva az alamizsna, az imádság és a böjt fontosságát hangsúlyozta, megemlítve, hogy a maga előtt kürtöltető alamizsnálkodó gyakori látvány volt Krisztus korában.

„Ám a döntő itt is a lelkület, mert az álarc ugyan alamizsnát mutatott, de a gondolat kegyetlenségből és embertelenségből indult; minthogy nem azért adakoztak, hogy a felebaráton könyörüljenek, hanem hogy dicsőséget élvezzenek. Az pedig iszonyú kegyetlenség, ha te dicsőséget keresel, mikor más éhen hal, és az ínséget nem hárítod el” – mondta a főpap. Erdő Péter hozzátette, manapság sokan panaszolják, hogy elszigetelt életet élnek az emberek és eltűnik mellőlünk a felebarát. Könnyebb egy képernyőn megjelenő számlaszámra pénzt utalni, mint személy szerint megismerni a rászorulót, meggyőződni róla, hogy mire van szüksége, és így segíteni neki. „Ez az elszemélytelenedés pedig növeli a magunk előtt kürtöltetés veszélyét, vagyis azt, hogy főként a közvélemény megnyerésére, propagandaként kezeljük a jótékonyságot” – jelentette ki.

A bíboros azt mondta, a mások előtt nem fitogtatott jámborság, akár otthon, akár a hétköznapi csendben végzett templomi szentséglátogatás során igazán bensőséges kapcsolatba hoz minket Istennel. „A böjt sem a nagyközönségnek szól, nem csupán ételben és italban lehetséges az önmegtartóztatás, hanem minden olyasmiben is, ami önmagában nem káros vagy helytelen, de lemondhatunk róla, hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket. Az Istennel való bensőséges kapcsolat öröméből fakadjanak segítő szeretetünk diszkrét és hatékony tettei, hogy így hitelesen készüljünk Krisztus feltámadásának örömére” – zárta szavait Erdő Péter.

A hamvazószerdán kezdődő, húsvétot megelőző negyvennapos böjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben virágvasárnapkor megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.