Erdő Péter a nagyböjt kezdetén azt kérte: gondoljuk végig az idén is, mit kíván tőlünk az Isten, mit hibáztunk el vagy mit mulasztottunk el az elmúlt évben. Bűnbánatunk ne csupán érzés legyen, tettekben is nyilvánuljon meg. „Gondoljuk végig, mi az, amiben életünk rossz logika mentén zajlik, mik azok a belső önzéseink és kötöttségeink, amelyek nem engedik, hogy teljesen szabadon álljunk Jézus rendelkezésére” – tette hozzá. Erdő Péter a bűnbánat cselekedeteiről szólva az alamizsna, az imádság és a böjt fontosságát hangsúlyozta, megemlítve, hogy a maga előtt kürtöltető alamizsnálkodó gyakori látvány volt Krisztus korában.
„Ám a döntő itt is a lelkület, mert az álarc ugyan alamizsnát mutatott, de a gondolat kegyetlenségből és embertelenségből indult; minthogy nem azért adakoztak, hogy a felebaráton könyörüljenek, hanem hogy dicsőséget élvezzenek. Az pedig iszonyú kegyetlenség, ha te dicsőséget keresel, mikor más éhen hal, és az ínséget nem hárítod el” – mondta a főpap. Erdő Péter hozzátette, manapság sokan panaszolják, hogy elszigetelt életet élnek az emberek és eltűnik mellőlünk a felebarát. Könnyebb egy képernyőn megjelenő számlaszámra pénzt utalni, mint személy szerint megismerni a rászorulót, meggyőződni róla, hogy mire van szüksége, és így segíteni neki. „Ez az elszemélytelenedés pedig növeli a magunk előtt kürtöltetés veszélyét, vagyis azt, hogy főként a közvélemény megnyerésére, propagandaként kezeljük a jótékonyságot” – jelentette ki.