Volt üzletember lesz az új Canterbury érsek

Az elmúlt napok hírei alapján úgy tűnik, hogy egyre nagyobb nehézséget fog okozni az új Canterbury érseknek a katolikus és anglikán viszony kezelése. A mai hírek alapján (melyekről a Kaleidoscope oldalon is beszámoltunk: http://kaleidoscope.blog.hu/2013/01/04/nincs_kegyelem_592 ) egyértelműnek tűnik, hogy a Vatikán (legalább is, amíg XVI. Benedek a pápa) csak a teljes kapitulációt fogadja el. Ma már láthatóan az "Anglicanorum coetibus" legkeményebb értelmezését alkalmazzák, és ez arra utal, hogy a Vatikán ma még sokkal erősebbnek érzi magát az anglikán közösséggel szemben, mint 2009-ben.

Még egyszer: nem vagyok illetékes. Egyáltalán, az erkölcsi dilemmák vizsgálata azzal kezdődik, hogy ha valaki föltárja a problémáját, és tanácsot kér, akkor föl kell mérni, reális-e a dilemma alapjaként előadott élethelyzet. Mi van, ha valaki a krónikus megfázását nem akarja a gyermekeinek átadni, és ezért nem akar gyermeket? Vagy mondjuk a cukorbetegségét, vagy hemofíliáját, tehát egy olyan problémát, ami igazából nem zár ki egy teljes értékű életet, sőt azt sem, hogy a gyerekből császár legyen?

'Ha a súlyos betegség nem zárja ki a megtermékenyülést, de ők nem akarnak megtermékenyülni, az éles kérdés. ' Súlyos betegségben szenvedők is köthetnek házasságot. Ez nem fikció - rákos betegként is találkozhat valaki élete szerelmével. Vagy mi van akkor, ha valaki örökletes betegség hordozója? Ő maga tünetmentes, nagy (mondjuk 50%-os) valószínűséggel születhet fogyatékos gyermeke, amit el akar kerülni. Ha talál olyat, aki ennek tudatában 'elhagyja apját és anyját, és egy test lesz vele', akkor ez miért nem érvényes házasság?

Ha a súlyos betegség a nemzőképességet érinti, akkor nyilván nem zárja ki a házasság érvényességét, hogy akarnának gyermeket, de a férfi nem képes megtermékenyíteni az asszonyt, vagy az asszony nem képes megtermékenyülni. Ez ugyanis nem az akaratukat érinti, hanem az, hogy mit akarnának, olyan második kérdés, ami adott esetben szóba sem jön. Ha magára a házassági aktusra sem képesek, akkor a közös háztartás létrehozása egy élettársi kapcsolatban nem nevezhető házasságnak, de nyilván nem minősíthető lazán bűnös kapcsolatnak sem. Tehát ha mondjuk két idős, házaséletre képtelen személy egyesíti a háztartását, az nem nevezhető házasságkötésnek, de bőven belefér abba, amit keresztény szabadságnak nevezünk. Ha a súlyos betegség nem zárja ki a megtermékenyülést, de ők nem akarnak megtermékenyülni, az éles kérdés. Nem én vagyok a frappáns válaszok nagymestere, hirtelen nem tudom, így lehet-e érvényes házasságot kötni. Végülis azért tart fönn az egyház egyházi bíróságokat, hogy ilyen kérdéseket eldöntsön helyettem...