Ezek a viták az elmúlt évtizedben többször is a szakadás szélére sodorták az anglikán világegyházat. Az általában középen álló, de egyes egyházjogi reformok ügyében inkább a liberálisok felé hajlónak tekintett Williams közvetítői és békéltetői szerepét mind a konzervatív tradicionalista, mind a reformpárti liberális egyházi tábor nagyra becsülte, ám az érsek maga távozási szándékának márciusi bejelentése után, a BBC-nek nyilatkozva alig burkolt utalást tett arra, hogy e belső viszály felőrölte.
Williams annak idején kijelentette: az általa betöltött tisztség legrosszabb aspektusa az az érzés, hogy bizonyos konfliktusok „csak nem akarnak oldódni (...), bármilyen keményen is küzd velük az ember”. Hozzátette: azt is érzi, hogy az anglikán világunión belül „nem mindenki törekszik lelkesen a szakadás vagy a szétválás elkerülésére”. Williams érsek és az anglikán unió észak-amerikai irányzataként elismert episzkopális egyház nem zárkózik el a homoszexuális lelkészek szolgálatának engedélyezésétől, más, konzervatívabb tagegyházak azonban mereven elutasítják a homoszexuálisok papi hivatásának lehetővé tételét.
Rowan Williams a homoszexualitás kérdésében általánosságban is megengedő nézeteket vall. Többször hangoztatott hivatalos álláspontja szerint a homoszexuális kapcsolatban élő, de egymáshoz hű embereket a kereszténység befogadhatja. Williams következetesen támogatja a nők püspöki tisztségbe emelését lehetővé tévő reformokat is, ezt a törekvést azonban az anglikán egyház tradicionalista vonulatának képviselői ugyancsak elvetik.