Az óvoda után az élet ellaposodik

„Az ember életvonalára nagyon jellemző, hogy élete során az óvoda a legkreatívabb, aztán ez egyre lejjebb megy, mígnem szépen ellaposodik. Most ugye létezik a kreatív szakma, én viszont abban hiszek, hogy az élet minden területén lehet és kell is kreatívnak lenni. A kreativitás nem egy szakmához vagy egy tevékenységhez kötött dolog, hanem egy alapvető emberi képesség és tulajdonság. Kreatívnak kell lenni például ahhoz, hogy meggyulladjon a tűz, amikor tüzet rakok. Ez azt jelenti, hogy egy adott szituációban megtalálom az akkor éppen leginkább megfelelő megoldást. Nem okvetlenül azt használom, amit tanultam, de elemeiben benne van az is, csak másképp összerakva. Néha persze bejön egy-egy új elem is, de az nagyon ritka; kereket elég ritkán talál föl az ember. Nagyon sok mindent lehet másképp összerakni, aminek az eredménye már egy új dolog lesz.

Az emberi személyiség nagyon fontos eleme, hogy akkor tud eredményes lenni, ha tisztában van önmagával. Az iskolának az egyik fő feladata szerintem az lenne, hogy ebben segítse az alakuló személyiséget. Ami azt jelenti, hogy megmutatja neki, hogy a világon mennyiféle dolog van, aztán segít a gyereknek rájönni arra, hogy mi az, ami neki való, amihez a képességei és az adottságai leginkább passzolnak.

A lexikális tudás fontos?

Az ismeret maga más kategória. A konkrét ismeret súlya - például, hogy mikor volt a nándorfehérvári csata - egyre kisebb. Azt jó tudni, hogy körülbelül mikor volt, de az egyre kevésbé fontos, hogy pontosan melyik napon. Különösen ma, amikor a tárolható információk hozzáférhetősége egyre jobb, az ilyen tudás jelentőssége egyre kisebb. Inkább annak van egyre több jelentősége, hogy hogyan találjuk meg az információt és azzal mit kezdünk.”