Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az elmúlt két év egyik nagy gazdaságpolitikai erénye a deficitcsökkentés, nagy hibája pedig a kiszámíthatóság hiánya - mondta el az MTI-nek a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára.
Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára az MTI-nek adott vasárnap megjelent kifejtette: a magyar kormány – más európai kormányokhoz hasonlóan - három jelentős kihívással nézett szembe. A politikus szerint ezek a következők: az eurózóna válságjelenségeire adott gyors válaszok igénye, a válság terheinek és kockázatainak megosztása, valamint a pénzügyi stabilitás, a gazdasági növekedés és a pénzpiaci bizalom egyensúlyának megteremtése.
Az államtitkár beszélt arról is, hogy a kormány gyorsan reagált a folytonosan változó európai gazdasági helyzetre, de elismerte: néha talán túl gyorsan is. „A kormány külső és belső megítéléséből úgy tűnik, nem jutott mindig elég idő arra, hogy megmagyarázzuk, mit és miért teszünk. Ezt korrigálni kell” – mondta. A gyorsaság nem mindig erősítette a kiszámíthatóságot, és olykor a széles körű egyeztetés is elmaradt
A nemzetgazdasági tárca államtitkára jelentős fegyverténynek tartja viszont azt, hogy a pénzügyi konszolidáció két év alatt befejeződött, az államháztartás hiánya pedig idén és jövőre az uniós előrejelzés szerint is a GDP 3 százaléka alatt lesz. Leszögezte: ilyenre az elmúlt két évtizedben nem volt példa. „Ehhez trendforduló kellett az adósságban és a deficitben is” – fejtegette Cséfalvay Zoltán, aki szerint „túl vagyunk egy nehéz, turbulens éven, a következő esztendők feladata a javuló államháztartási trendek megtartása lesz”.
A reformok törvénykezési része gyakorlatilag minden területen befejeződött – mondta Cséfalvay Zoltán. A politikus szerint kivételt jelent ez alól a közösségi közlekedés átalakítása és az önkormányzati reform – utóbbi ugyan már elindult, de az idén és jövőre is tart még. A reformok közül az egyik legfontosabbnak azt tartja, hogy most már – a kormány elkötelezettségén kívül – intézményi és törvényi feltételek is megakadályozzák az eladósodottság növekedését.