HaHa: Szeretnénk megőrizni a civil kurázsit

 

 

Folyamatos az érdeklődés és a csatlakozás, előző hétvégére is beszélgetést hirdettünk az érdeklődők számára. Terveztünk szabadegyetemet és nyári egyetemet is. A tanárok körében is elindult az Oktatói Hálózat a HaHa mintájára - bár ez kicsit nehézkesebben működik, mint a hallgatói lánc, mivel az oktatóknak kevesebb az idejük. Alapvetően pozitívak vagyunk, és sohasem gondoltuk, hogy ez egy gyors folyamat lesz.

 

 

Vannak érdeklődők, csak ők nehezebben tudják megszervezni magukat. Elvileg alakult egy gimnazista sejt, amely különböző gimnáziumok érdeklődőit fogná össze, de ők nehezebb helyzetben vannak, mint az egyetemisták, hiszen különböző iskolákba járnak. Reméljük azonban, hogy felveszik őket valamilyen egyetemre, és akkor jövőre már ők is egy szervezet részeként folytathatják munkájukat.

 

 

Azt gondoltuk, hogy jobb egy viszonylag lapos struktúrájú mozgalmat, szervezetet építeni; mi nem szerettük volna, hogy hierarchia legyen, és valakik felülről mondják meg, hogy mi történjen. Elsődleges és hosszú távú célunk az volt, hogy legyen az egyetemi diákság körében egyfajta mozgolódás, reagáljanak a dolgokra, legyen egyetemi civil társadalom a szó politikai értelmében. Ezt úgy lehet elérni, hogy az emberek a saját egyetemeiken foglalkoznak a saját dolgaikkal. Vannak csoportok - például a TáTK – melyek egyénileg is szerveznek akciókat, vannak saját ügyeik. Ők általában a saját dolgaikkal foglalkoznak, de amikor közös ügyekért kell kiállni – például a felsőoktatási törvény ellen – akkor van koordináció.

 

 

Én nem tudok ilyenről, viszont pozitív visszajelzésekről már hallottam. Vannak oktatók, akik bekapcsolódtak már a HaHa tevékenységébe, de olyat is hallottam már, hogy valakinek a szemináriumi vezetője mondta, hogy ez tök jó dolog.

 

 

Nyilván aki aláírta az Oktatói Hálózat nyilatkozatát, meg aki ebben részt vesz, az nyíltan vállalja. Persze az oktatóknál problémát jelenthet, ha tartanak a felsőbb vezetőktől. Az viszont, hogy valaki a szemináriumon közli a pozitív véleményét, a legalapvetőbb dolog, ennek nincs olyan nagy kockázata. A két véglet között nem tudom, mi van.

 

 

Lehet, hogy voltak olyan titkos reményeink – nekem mindenesetre biztosan – hogy majd sikerül rövid idő alatt nagyon nagy tömeget megmozgatni és nagy dolgokat elérni, de ha komolyan belegondoltunk, azért tudtuk, hogy ez egy álom. Az, hogy még a vizsgaidőszak előtt diákok tömegei mozdulnak meg és visszavonják a törvény egyes passzusait, az nem valósult meg, de igazából nem mi adtunk fel belőle, hanem rá kellett jönni, hogy a szervezetépítés egy lassabb folyamat. Ezen tovább dolgozunk.

 

 

Az elmúlt időben megszaporodtak a HÖK-ök, rektorok és egyéb egyetemi vezetők által tartott fórumok, amikből azelőtt kevesebb volt. Ez például lehet annak az eredménye, hogy látták, mi szerveztünk ilyeneket, és a diákoknak volt rá igénye, hogy bevonják őket a folyamatokba.

 

 

Nagyon vicces szituáció, hogy a felsőoktatási átrendezés most ugyanott tart, ahol egy évvel ezelőtt. Ugyanakkor konkrétumokat továbbra sem lehet tudni, kizárólag kiszivárogtatott anyagok alapján lehet tájékozódni. Aki nagyon ért hozzá, az sem tudja megmondani, hogy mit jelentenek a különböző finanszírozási átszervezések. Az továbbra is egy cél, hogy a közpolitikai témákba bevonják az érintetteket. El szeretnénk érni, hogy kialakuljon egy párbeszéd, egy fórum, ahol nemcsak a diákság, de az egyetemi dolgozók is megszólalhatnak.

 

 

Mi nem kerestünk támogatókat. Van egyfajta politika- és pártpolitika-ellenes hangulat Magyarországon, ami nem véletlen. Mi alulról szerveződő módon szeretnénk elérni célokat. Nem akarunk lobbizni, már csak azért sem, mert akkor beskatulyáznának. Másrészről minket sem nagyon kerestek meg. Bár páran állították, hogy különböző alapítványok és think tankek, bizonyos pártokhoz kötődő szervezetek jelezték szimpátiájukat, de ezek komolyan vehetetlen ajánlatok voltak.

 

 

Valószínűleg igen. Ha lenne egy olyan politikus, aki az interpellációjába belefoglalná, hogy mi mit gondolunk, azt mindenképpen megbeszélnénk, de szkeptikusan állnánk a dologhoz.

 

 

A parlamenti realitásokat nézve mindegy, hogy vannak-e valakinek jó ötletei ezzel kapcsolatban. Az ellenzéki politikusok közül, és néhányan a kormányból is kritizálták a törvényt, de hiába. Amit a többség többsége, vagy a többség kisebbsége – ezt nem tudom – szeretne, az valósul meg. Ezért is van az, hogy mi nem nagyon keresünk meg embereket. Nem azért, mert mi nem bízunk a politikusokban, hanem mert azt látjuk, hogy ez a fajta közbenjárás felesleges.

 

 

Vitatkoztunk arról a hálózaton belül, hogyan is kellene viszonyulnunk a HÖOK-hoz, de erről nem született döntés. Nem is éreztük sürgetőnek a kérdés megtárgyalását. Voltak példák arra, hogy a sejtek és a HÖK-ök helyi együttműködést dolgoztak ki. Szerintem az lenne az ideális, ha a HÖK-ök éreznék, mit szeretne a diákság, az ő választóik, és aztán úgy cselekednének, hogy ez alapján fel lehessen építeni egy aktív bázist.

 

 

Vannak fogalmi problémák. Amit mi szeretnénk csinálni, az politikai, de nem abban az értelemben, ahogy ezt a fogalmat ma a magyar közéletben használják. Mi úgy szeretnénk politikamentesek, vagy politikától függetlenek lenni, hogy a pártpolitikai vagy az aktuálpolitikai szereplőktől elhatárolódunk. Szeretnénk megőrizni a civil kurázsit.

Azért vettünk részt ezeken a tüntetéseken, mert azt gondoltuk, hogy ezek olyan események, ahol civil szervezetek azért gyűlnek össze, hogy egy erős civil társadalom ki tudjon követelni dolgokat a politikai elittől, és ne fordítva legyen. Ezt mi nagyon fontos célnak tartjuk. Amióta részt vettünk a Szolidaritás rendezvényén, terjengenek rólunk különféle pletykák; ma már nem biztos, hogy ismét így csinálnánk. A március 15-i megmozdulás azonban jól sikerült, és igazolta, hogy van az embereknek igénye a civil politizálásra.

 

 

Mi azt mondtuk, és továbbra is azt mondjuk, mi alapvetően nem egy kormányellenes szervezet vagyunk, és tüntetéseink sem a kormány ellen irányulnak, hanem egyes intézkedések ellen. Nem azért szerveződtünk meg, mert az van hatalmon, aki, hanem mert azt csinálja, amit. Amit teszünk, az az elit befolyásolásáról és a civilek bevonásáról szól, és nem arról, hogy melyik párt van kormányon, vagy hogy hívják a miniszterelnököt.

 

 

Teljes a konszenzus ilyen téren.

 

 

Polgár Dóra sem akarta elvinni a HaHát valamilyen irányba, hanem ő maga akart elkezdeni egy pártpolitikai szervezetben dolgozni. Úgy gondoltuk, hogy jobb, ha ezt a Hálózaton kívül csinálja.

 

 

Ezt nem lehet megmondani, még tippelni sem tudok. Hatalmas kérdés az egész kormányzattal kapcsolatban, hogy mi vezényli, hogy átgondolt-e a stratégia, vagy puszta improvizálás zajlik. Mi azt gondoljuk, hogy ha ez átlátható, az érintetteket bevonó folyamat lenne, akkor nem lennének ilyen problémák, mint amilyenek most vannak. Akkor a kapkodás és a bizonytalanság is megszűnne.

 

 

Nem hallottunk egyelőre ilyen tervekről, de ha lesz, megvitatjuk a részvételt. Szóba került, hogy szervezünk HaHa majálist, de ez még bizonytalan.

 

 

Az, amit most csinálunk, amit azóta csináltunk. A hallgatói fórumok; a sejtek megalakulása, ezek munkájának megkezdése; az, hogy kialakuljon a sejtek közötti koordináció; az, hogy minél többen legyünk, hogy kialakuljon a kritikus tömeg, amely kiáll saját érdekeiért. Ez egy alakuló buli volt, erre vonatkozott az „ez még csak a kezdet”.