A Tárcatükör és a Corvinus Egyetem

„Tőlem nagyon távol állnak a Jobbik által képviselt érvek, megnyilvánulásaik, a Parlamentben képviselt álláspontjaik. Elfogadom ugyanakkor, hogy 855 ezer magyar polgár szavazata parlamenti pártként legitimálta szervezetüket. Így, bár elfogadni nem, de tolerálni tudom, tudnám, ha – korábbi soraimban – a nagyra becsült kollégáim egy-egy kormánytag vitapartnereként a legjobb ellenzéki szakpolitikust e párt képviselőcsoportjában találják meg. (Ha netán tényleg ez lenne a véleményük az számomra mérhetetlen csalódást jelentene.)

Akkor miért? Kétszer egymás után! A legjobb talán azt mondani, hogy nem tudom (mivel így maradhat bennünk egy kis remény). Feltűnést kelteni, másokat megsérteni, kirekeszteni, megalázni. Bízom benne, hogy sem Sándor Péterben, aki mindig is a főszervező volt, sem Török Gáborban ilyen szándékok nincsenek, igaz manapság az »alkalmazkodás« furcsa, olykor meglepő példáival találkozhatunk. Nem bírom ugyanakkor elhallgatni, hogy az általam mindig is nagyra becsült Török Gábor blogjában leírt érvelésének egy részlete megdöbbentett: »Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – szétlopja az országot, de azzal nem, aki cigánybűnözésről, vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél? …«. (»A szélsőjobb legitimációja« Népszabadság 2012. március 3.)

Nem a párbeszéd szükségességét és lehetőségét vitatom, de az indoklást igen. Az ugyanis igaztalanul megbélyegez és ezzel sokakat - lásd a korábbi Tárcatükör rendezvények résztvevőit (vagy egyes résztvevőit) is mérhetetlenül megsért. Az emberben óhatatlanul felvetődik a gondolat: Török Gábor – megérdemelten – elég népszerű. Nincs szüksége populista, hangzatos a »divatirányzatot« követő vélemény hangoztatására. Érvei – az adott konstellációban is – ezek nélkül sokkal hatásosabbak.”