2006 után gyakorlatilag a baloldal számolta fel magát, most pedig a Fidesz által dominált jobboldal halad-e felé.
„A politikának tehát folyamatosan reagálnia kell a társadalomra.
Magyarországon a rendszerváltás körülményei nem tették lehetővé ennek kiindulópontját. Az értelmiségi elitek alakítottak pártokat, a valós társadalmi igényeket, konfliktusokat nem tudták még leképezni. Ezeknek a pártoknak az ideológiájuk is meglehetősen zavaros volt, de a negyven éves álomból ébredező társadalom esetében sem lehet természetesen kikristályosodott ideológiai törésvonalakról beszélni. Éppen ezért a választáson is a kialakult pártrendszerhez igazodott a társadalom, persze ez fordítva az adott történelmi helyzetben nehezen is lett volna elképzelhető. A probléma inkább az első választások óta eltelt időszak: a társadalom azóta is csak fut a politika után, a politikai elit reagáló képessége a társadalomra pedig teljesen elhalt.(...)
De az emberek egyszer belefáradnak a politika által uszított céltalan gyűlölködésbe és az egészből kiábrándulva a közönybe burkolóznak. Ezt természetesen megelőzi a kiábrándulás a korábban rajongott politikai szereplőkből. 2006 után gyakorlatilag a baloldal számolta fel magát, most pedig a Fidesz által dominált jobboldal halad-e felé. Az éveken keresztül egyes politikusokba, politikai erőkbe vetett bizalom kártyavárként omlott, omlik össze több tízezer szavazóban. A kiábrándultak jó része viszont nem választ más pártot – legalábbis a felmérések alapján jelenleg így tűnik. A kutatók ezt gyakran interpretálják úgy, hogy új politikai erőre várnak, amely megszólítja őket. Ez bizonyos részükre valószínűleg igaz, de talán egyre több kiábrándultra éppen ellenkezőleg: már nem várnak semmire. A politika egészét vetik meg, az abba vetett hitük rendült meg teljesen. Könnyen lehet, hogy 2014-ben ők lesznek a csendes többség. A közönybe burkolózott, közélettől elfordult tömeg.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Mint kiderült, a Bors különszámának betiltásáról döntő bíró közelebb áll a Tisza Párthoz, mint gondolnánk – a Fővárosi Törvényszék természetesen tagad hevesen.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint az uniós vezetés azért akarja csökkenteni az agrártámogatásokat, hogy az így felszabaduló forrásokat az új uniós hadi alapokba csoportosítsák át.
A Tisza Párt a gyenge nyár után ősszel sem tudott a napirendet meghatározó témával előállni.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Folyamatban van a büntetőeljárás.
Bart De Wever az Orbán Viktor által is emlegetett fekete humorral és szarkazmussal osztotta ki az őt lejáratni akaró Politicót.
