Merjünk parasztok lenni!

„Vajon Hegedűs Zsuzsa tényleg ugyanazt a baromságot hiszi, hogy falu=földművelés, mint amit a falusi élet szépségeit ajnározó budai KDNP-s ficsúrok? Hogy valaki attól, hogy egy faluban él (és nem városból költözött oda, mert megteheti), az alapból ért a szántóföld termőképességének a növeléséhez, a disznóhizlalás étrendjéhez, vagy a csirkekeltetéshez? Arról nem beszélve, hogy ha ért is, egyáltalán művel-e földet?  

Biztos azért tűntek el a tehéncsordák a falvakból, azért vásárolták fel a kárpótláskor nadrágszíjanként össze-vissza osztogatott földeket szarért-húgyért mindenféle ügyeskedő vállalkozók, azért állnak sokfelé a parcellák nyakig érő gazban, és azért járnak a falusiak tömegével a legközelebbi középváros teszkójába a legolcsóbb mezőgazdasági tömegtermékeket, szar vizes húsokat, vákuumcsomagolt kamuszalámikat, szlovák dobozos tejet, nagyüzemi tojást, meg spanyol paradicsomot venni. Mert vidéken, ott aztán mindenki földműves.(...)

Egy városi lakótelep és egy trágyadombos-disznós-tehenes falusi parasztudvar közt ingázva felnőni, és mindenféle szívből rühellt mezőgazdasági munkát végezni így utólag visszatekintve nem csak azért érte meg, mert kapát fogni nekem máig sem ciki. De azért is, mert így csont városiként is joggal nézhetek a rémület és a szánalom váltakozó arányú keverékével azokra a kedves városi ismerősökre és ismeretlenekre, akik között az utóbbi időben – ideológiától függetlenül - egyre jobban elharapózik valamiféle bizarr parasztláz.”