Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében

2011. április 30. 15:02

Nem hagyta el Rákóczit, lényegében nem élt az egyéni meghódolás lehetőségével, a hűségesküt is csak eszköznek tekintette a béke létrehozásához vezető folyamatban. Interjú.

2011. április 30. 15:02

„-  Miként viszonyult az emigrációban a fejedelem egykori főparancsnokához, aki már a békekötést megelőzően titokban hűségesküt tett a Habsburg uralkodóra?

- Az egyik legsúlyosabb vád Károlyival szemben valóban az, hogy már a tárgyalások alatt hűséget esküdött a császárnak. De nem hagyta el Rákóczit, lényegében nem élt az egyéni meghódolás lehetőségével, a hűségesküt is csak eszköznek tekintette a béke létrehozásához vezető folyamatban. A hűségeskü eltitkolása ellenére Károlyi nyílt lapokkal játszott, mert a lényeget, hogy végső esetben a fejedelem szándékával ellentétben is megköti a békét, jó előre tudatta Rákóczival. Egyúttal kétségbeesett hangon kérlelte, térjen haza, ne hagyja el a konföderációt. A fejedelem erre öntudatosan válaszolt: »soha nem fogják azt mondani, hogy a fejedelem pártolt el az generálissátúl, hanem hogy az generális az fejedelemtűl…«. Rákóczi leváltotta Károlyit, de a helyére kinevezett gróf Esterházy Antal tábornagy és Vay Ádám udvari főmarsall el sem indultak lengyel földről, hogy átvehessék a parancsnokságot. Rákóczi Emlékiratait olvasva egyébként újra és újra meggyőződésemmé válik, hogy szabadságharcának minden szegmensét kitűnően látta a fejedelem, s kortársairól, híveiről készített jellemzései is rendkívül találóak. Károlyiról utólag is pozitívan ír, végül is ő állította maga mellé, s jól döntött, amikor rábízta azt a terhes feladatot.(...)

- Újra kell értékelni Károlyi szerepét?

- Károlyinak később is komoly szerepe volt a politikai konszolidációban, de megmaradt vidéki, ízig-vérig magyar mágnásnak, távol állt tőle a bécsi udvar fényűző világa. Soha sem tagadta meg kuruc múltját, egykori fegyvertársai még évek, évtizedek múltán is bizalommal fordulhattak hozzá, mert számos bujdosó az ő közbenjárására térhetett haza. És tényleg felfedezhető valami sorsszerűség abban, hogy az egyetlen a kuruc hadvezérek közül, kinek síremléke és földi maradványai máig épen és bolygatatlanul maradtak fenn. Mi, kései utódok pedig legalább olykor elzarándokolhatunk a Szatmár-megyei Kaplonyba, a Károlyi-kriptához, hogy fáklyát gyújtsunk, rá emlékezve , de megtehetjük ugyanezt a kassai dóm méltán nemzeti zarándokhellyé vált kriptájában.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2011. május 01. 18:25
A várrombolásokra pénzt és puskaport - robbanóanyagnak - nem sajnáltak és a várrombolások időszakában erre használták fel a jobbágyok robot kötelezettségének igen jelentős részét. A várakat azért akarták lerombolni, hogy a meghódított Magyarországon nehezítsék a z ellenállás lehetőségét. (Osztrák várakat természetesen nem terveztek rombolni, egyet sem, csak a magyar várakat.) A projekt csúszására kitűnő példa Csobánc vára, amelyik szerepel az 1702-es rendeletben, de a szabadságharc kitörése miatt nem került rá időben sor. A kurucok elfoglalták a várat a Dunántúl felszabadítása idején 1705-ben és helyőrséggel látták el. A labancok 1707. február 25-én megostromolták a várat, de súlyos vereséget szenvedtek, kb. félezer embert csak halottakban, közöttük a parancsnokló Kreutz ezredes is elesett és 52 tiszt. Dicsőséges epizódja a magyar szabadságharcnak. Szász Márton alhadnagy volt a vár parancsnoka 30 kuruc katonával, 30 magyar nemessel, valamint nők és gyerekek védték a várat, sok-sok száz labancot a pokolra küldve. Jó példa arra, hogy egy kicsi vár is, kevés emberrel mekkora túlerő ellen is képes sikeresen ellenállni. Végül 1709-ben foglalták el a labancok a várat és felrobbantották az egészet, lőport nem sajnálva.
sine ira et studio
2011. május 01. 10:45
Én látom, hogy ezek a válaszaim nem túl népszerűek, de jussunk már el odáig, hogy ezeket az eseményeket nem kurucként és labancként, hanem a 21. században élő magyarokként nézzük.
drieno
2011. május 01. 08:48
Sok sanszunk nem volt, miután fő szövetségeseink és Rákóczit sokáig pénzel is támogató franciák megsemmisítő vereséget szenvedtek a höchstadti csatában a Churchill és Savoyai vezette angol-osztrák haderőtől, és a császár komolyabb hadseregeket és hadvezéreket tudott Magyarországra küldeni. Attól kezdve minden jelentős nyílt ütközetet meg is nyertek, a várháborúban viszont mi voltunk jobbak, két évszázados tapasztalat kristályosodott ki ebben, így tulajdonképpen egy fura hadászati patthelyzet alakult ki. Nem véletlenül került sor a békekötésre, a maradék ország teljesen emögött állt, kivérezve és megfáradva, míg habsburgék belátták, hogy a várháború akár évekig is eltarthat, némi gerillaháborúval fűszerezve, okosabbnak vélték megegyezni. Mivel mindkét fél belefáradt a harcba, és egyiknek sem volt esélye a totális győzelem megszerzésére, nem maradt más hátra, mint a tárgyalásos rendezés. Ha nem így lett volna, Károlyi sose tudott volna békét kötni, a lázadás újra és újra fellángolt volna. Az sem csoda ezek után, hogy a továbbiakban a császári adminisztráció kiemelt feladatként kezelte a váraink megsemmisítését. Rákóczi ugyan maradhatott volna egy hűségeskü árán, de mivel jól ismerte a habsburgokat, inkább száműzetésbe vonult, minthogy "baleset" áldozata legyen. Messze nem volt a helyzet fekete és fehér, az csak a konfliktus elején van így, aztán jönnek a veszteségek, az ellenség erejének és a magunk korlátainak felismerése. Legyen ez tanulság a mára is!
orion
2011. április 30. 19:35
Saját magának tuti jó békét kötött. Lett is vagy félmillió hold földjük meg grófi címük.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!