„A világ csodálja a japán nép önuralmát. A szörnyű földrengés másnapján, fehér ingben és nyakkendővel álltak a buszmegállóban, és mentek tenni a dolgukat. Biztos vagyok, hogy a természeti pusztítást csak fokozta volna, ha az emberek szívében is a nyugtalanság és a pánik cunámija felforgatott volna mindent.
Nyugalom, önuralom! Csodálatos kincsek ezek, melyeket Krisztus mindannyiunknak felkínál. Van amikor nem lehet megoldani, elhárítani a gondokat, bajokat, van amikor csak imádkozva, Istenben bízó lélekkel lehet vinni a keresztet, tűrni a nehézségeket, megaláztatásokat, a szenvedést. Lehet, hogy mások vagy a magunk hibájából kerültünk nehéz, talán végzetes helyzetbe, de ha mesterünktől megtanultuk a nyugalmunk, a lelki békénk megőrzését, akkor biztos, hogy csodálattal rá fogunk jönni, hogy a szeretet, a remény útján járó embernek mindig van tovább. Ez a remény, nyugalom adott bátorságot az őskeresztényeknek az üldöztetések közepette. Számunkra is csak ez lehet az egyetlen méltó ruha melyet ilyen alkalmakkor, a nehézségek közepette magunkra ölthetünk.”