Amíg a magyar ember szerencsés esetben is legfeljebb jégkockamaradványokkal hűtheti magát ilyenkor, addig északi barátaink céltalanul hűsölnek valami jégágyban.
A világ nem az egyenlőségről szól, de azért mégiscsak vérlázító, ahogy a globális eszkimóság júliusban lebzsel sarkköreinken, miközben a magyarság és más dolgos nemzetek az utolsó elkeseredett csatákat vívják a hőhalállal.
Egy átlagos, mérsékelt, neadjisten melegebb égövről származó polgár ilyenkor kemény munkával üti el idejét, törölgeti az arcáról az izzadságot, szagolgatja az extrafriss illatosítású negyvenkilences villamost. Ezzel szemben a mihaszna eszkimók ilyenkor élvezik, hogy egy fokkal melegebb van kedvelt iglujaikban, nyugodtan szűrcsölgetik kedvenc koktéljukat és kárörvendve nézik az önmagukon felül teljesítő kerékpárosok szenvedését. Mert a Tour de France ott is bejön. A sivatagi szárazság bezzeg nem.
Méghogy globális felmelegedés! Vannak egyenlőek és egyenlőbbek. Nyilvánvalóan számtalan kiváltságot hordoz magában, ha valaki eszkimónak születik. Az ember ezt tűri és tűri, azonban júliusban okvetlenül kihozza belőle a rejtett militaristát. Annektáljuk a sarkköröket!
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
A demilitarizált övezet felügyelete és kockázatai különösen vitatottak.
„Mi vagyunk az élő példa arra, lehetett volna ez másképp” – erősítette meg a miniszterelnök.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
