Olajfolt-tanulságok

„Az olajszivárgás és a legutóbbi pénzügyi válság között fájdalmas hasonlóságok mutatkoznak. Ilyen az innováció ígérete, a kifürkészhetetlen komplexitás, valamint az átláthatóság hiánya (tudósok szerint csak nagyon kis részét ismerjük annak, ami az óceánok mélyén zajlik). S ilyen az is, hogy gazdag és politikailag erős lobbik óriási nyomást gyakorolnak még a legrobusztusabb kormányzati struktúrákra is. Barack Obama amerikai elnök számára külön kínos, hogy éppen a BP-tragédia előtt javasolta a tengeri olajkitermelés növelését, mégpedig nyilvánvalóan a republikánus ellenzék követelésének engedve.(...)

Olajipari szakértők szerint a tengeri kitermelés eleve csak csekély hányadát fedezheti a globális keresletnek. A BP-féle eset azonban sokkal nagyobb félelmeket generál a bármilyen érzékeny környezetben folytatandó kitermeléssel szemben. Ráadásul ez nem korlátozódik csupán az olajra. Az energetikában manapság az agyagpalás rétegekben rejlő földgáz kinyerésének forradalmian új technológiája az egyik szenzáció. Ám miután a fontos lelőhelyek lakott térségek közelében találhatók, a kormányok kénytelenek lesznek tompítani a lelkesedést, és elgondolkodni a kockázatok és a nyereség kényes viszonyán.(...)

Ezzel összehasonlítva a pénzügyi válságok szinte megnyugtatóak. A spekulatív buborékok és a banki krachok évszázadok óta megszokott jelenségek. Bármily szörnyűek is, a társadalmak túlélik ezeket. A 2008-ban kirobbant válság előtt persze sokan azt hitték, hogy ezúttal minden másképp lesz. Azóta kiderült, tévedtek. A G20-kormányok talán nem végeztek olyan briliáns munkát a pénzügyi rendszer hézagainak betömésében, mint azt állítják. Kellő bizonyság erre az egész Európát megrázó, de az Egyesült Államokban és Japánban is eszkalálódással fenyegető államadósság-probléma. Ám a G20-ak gazdasági válságot menedzselni igyekvő vezetői mindenhatónak látszanak ahhoz képest, ahogyan a BP próbálta betömni a lyukat a tengerfenéken.”