Vörös színben pompázik majd a Lánchíd, de nem a kommunisták miatt
December elsején az AIDS áldozataira emlékezünk.
Két éve még nem is létezett ilyen nevű párt Magyarországon, mára pedig az SZDSZ után az MDF-et is kiütötte a Lehet Más a Politika.
Egy éve az EP-választás előtti kampányban, amikor a humanistákkal karöltve indultak, a közvélemény szemében - már akik ismerték őket - idealista hippiknek tűntek még az elempések, akik bringáik hátán akarják bejuttatni az Afganisztánt és Pakisztánt is megjárt Szabó Tímeát az Európai Parlamentbe. Ma meg már ott tartunk, hogy az akkori országos 2,6% - mellyel szopóágra küldték a szélsőjobboldali veszéllyel kampányoló SZDSZ-t - és a józsefvárosi polgármester-választáson elért 8% után Budapesten a Jobbikot előzi és a szocikat szorongatja Schiffer András csapata, országosan pedig 7,4%-ot kaptak, kiütve ezzel a Bokros Lajossal feltuningolt MDF-et.
Mi lenne, ha nem lenne LMP? Nem látnánk Dávid Ibolya és Kerék-Bárczy Szabolcs lemondását. Nem látnánk az SZDSZ hosszú vergődését. Nem látnánk, ahogy a tökéletesen súlytalan Retkes Attila megalázza a tökéletesen súlytalan Kóka Jánost. Nem látnánk, ahogyan az SZDSZ és az MDF választási szövetséget köt, és azt se, hogy hírbe hozták velük Kolompár Orbánt, Kapolyi Lászlót és Gyurcsány Ferencet is. Nem látnánk az egykori MSZMP-tag Bokros Lajos kommunistázását sem. Már ezért megérte.