Lengyelek

2010. április 17. 17:23

Mostantól, ha lehet egyáltalán, még nagyobb a katyni erdő némasága.

2010. április 17. 17:23


„A katyni erdő némasága, ahol az előre megásott tömegsírok szélén hangtalanul imádkoznak a lengyel hazafiak. Tisztek és tartalékosnak behívottak. A lengyel értelmiség színe-virága. Orvosok, tanárok, tanítók. Egy nemzet lelke. Állnak a katyni erdőben, az előre megásott tömegsírok szélén, s csak az ajkuk mozog. Imádkoznak. Hátuk mögött az NKVD-s hóhérok, a vörös nácik jéghideg, rezzenéstelen arccal emelik a pisztolyokat. Tarkólövés. Az élettelen testek tömegsírba zuhannak. Van akkora szörnyűsége, iszonyata mindennek, mint amikor a nyilasok Dunába lőtték a pesti rakparton a zsidókat. S van akkora »propagandaértéke« is… De erről nem esett szó. S ha igen, akkor csak hazugság. A nürnbergi színjátékban a szovjetek megpróbálták a németek nyakába varrni Katynt. Nem sikerült nekik. De a hazugság maradt. A hazugság – és a csönd.

Wajda törte át aztán a hallgatás falát. Filmje remekmű – s mert Wajdát sem kiköpni, sem lenyelni nem lehet, hát a filmjét is agyonhallgatták inkább. Párizsban külvárosi mozikban adták, vasárnap délelőtt 10-kor. S mivel »alacsony volt a nézőszám«, hát hamar le is vették a műsorról.
Álltak a lengyel hazafiak a katyni erdőben. Tömegsírban végezték. Jól mondta Edward Smigly Rydz tábornagy, a lengyel fegyveres erők vezetője közvetlenül a háború előtt: »A németekkel a szabadságunk elveszítését kockáztatjuk. Az oroszokkal a lelkünket veszítjük el.«

Oda, a katyni erdő némaságába igyekezett Kaczynski államelnök. Hogy lerója kegyeletét honfitársai előtt. A lengyel nemzet lelke előtt. Oda igyekezett, és meghalt. S vele halt sok állami, katonai vezető és a katyni erdőben meggyilkoltak utódai.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 38 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mologyec
2010. április 19. 11:04
"1938. (???) szeptember 17-e, hajnali negyed három volt. A moszkvai lengyel nagykövetségen Waclaw Grzybowski nagykövet képtelen aludni. A rádió előtt ül, és próbál megtudni valamit az otthoni hírekről. Valamit. Bármit. És akkor megszólal a telefonja. Három órára berendelik a külügyminisztériumba. Amikor megérkezik, még hellyel sem kínálják. Egy csinovnyik érkezik, és felolvassa neki Molotov üzenetét. Molotov üzenetét – Lengyelország halálos ítéletét…" "A Nyugat, amely mindvégig hitegette Lengyelországot, amely, úgymond, „szavatolta” a lengyelek biztonságát egy esetleges német támadás esetén, csöndben nézte az 1938. (???) szeptember 1-jei német támadást." Minden meghatottságon túl azért az milyen, hogy már 3 napja nem javították ki a dátumokat. Ami külön gáz, hogy ezek után úgy jön ki a cikkből, hogy előbb megtámadták lenygeleket és csak utána kötötték meg a Molotov-Ribbentrop paktumot (mer' az utóbbi véletlen jó évre datálódott). Egyébként mi, lengyelek "könnyes szemmel emlékezünk az 1955-ös magyar forradalom áldozataira, és tudjuk jól, hogy ekkora áldozatot ez a baráti nemzet már sokszor hozott, mint pl. 1847-ben, 1525-ben és 1240-ben.
is3
2010. április 19. 00:05
RIP
balbako_
2010. április 18. 17:19
Milyen igaza van a szerzőnek. Ami még szomorúbb, nekünk nem adatott meg egy Wajdánk aki tragédiáinkat filmre vitte volna. Sajnos nekünk ilyen filmrendezőnk nincs, csak Jancsók, Szabók.
dadi56
2010. április 18. 06:42
Szolzsenyicin: " A kommunistánál veszélyesebb, és kártékonyabb embert még nem hordott föld a hátán."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!