Az erőszakról másképpen

Ma is és holnap is le fog szállni az este a börtönökben, bezárulnak majd a cellaajtók, és meg fog történni mindaz, amit ép ésszel nem, hogy felfogni, de elképzelni is lehetetlen.

A világon semmihez nem fogható érzés apának lenni.

Egy pihegő, nyöszörgő kis lilás csík a mellkasomon, s furcsán szorongató, sós érzés a torkomban, visszanyelt könnyekkel. Emlékszem a vöröses lámpa tompa fényére, amely még a pinkre mázolt szülőszobába is csempészett egy kis barlangos otthonosságot. Odakint mélysötét éjszaka volt már egyébként a végigküzdött tizenkilenc óra, s végtére is az elmúlt kilenc hónap katartikus csúcspillanatában, amikor minden értelmet nyert, de minden értelem háttérbe szorult.
A világ összes kincséért nem hagytam volna ki a kisfiam születését.
