A sajtószabadság letéteményesei

Vajon le lehet-e írni egy nyugati lapban ma azt, amit húsz-harminc éve le lehetett? Két héttel ezelőtt egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt az MCC Feszten, amelynek fő témája a média helyzete volt. A képzeletbeli asztal körül két kormánypárti és két ellenzéki újságíró foglalt helyet, ám parázs vitára mégsem került sor.

Miközben az ellenzék és hátországa általában agyonaggódja magát a hazai sajtószabadság miatt, a valódi helyzet egészen megnyugtató. Csökkent a külföldi (német, amerikai, finn) tulajdonosok aránya, nőtt a magyaroké, és ma a hazai média­piacon mindenféle álláspont hangot kap. A baloldali hangok egyáltalán nem gyengébbek a jobboldaliaknál, sőt. Ha csak a vezető hírportálok piacát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy az online térben továbbra is baloldali túlsúly látható, bár az első tízben mindkét oldal megtalálható. Miközben médiaelnyomást kiáltanak, vígan működnek a baloldali kiadványok, a magyarok pedig minden véleményre kíváncsiak. Máskülönben a Nézőpont felmérése nem állítaná, hogy a közéletet követők túlnyomó többsége rendszeresen olvas ellenoldali kiadványokat, a jobboldalisággal aligha vádolható Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián közös elemzése pedig nem mutatná ki kristálytisztán, hogy nagyságrenddel több jobboldali néz baloldali televíziót (is), mint fordítva.