Magyar Péter most épp a Mandinert propagandázza, de nemrég még a kérdéseket is át akarta írni egy nekünk adott interjúban

A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.

A születésemre nem emlékszem.


A születésemre nem emlékszem, nem visszhangzik fülemben az ülepemre csapó tenyér csattanása, nem tudom, hogyan ölelt magához anyám először, és a helyiséget sem tudnám felidézni, amelyben kilenc hónapi ráhangolódás után előmerészkedtem kuckómból. Ami ez után történt, arról nyomokban vannak emlékeim, ami ez előtt, arról értelemszerűen nincsenek. Csakhogy az értelme néha megcsalja az embert. Ugyanis épp az említett kilenc hónap egyik estéjéről őrzök egy igencsak éles képet. Egy felejthetetlen, újra és újra elmesélt történet formájában. De hát a történetek arra valók, hogy újra és újra elmeséljük őket. Ebben a történetben pedig egyszerre vagyok kívül és belül is.