Az ateisták is istenes, keresztény gyökerű hasonlatokkal, kiszólásokkal, utalásokkal kommunikálnak, mert azt értik a híveik is. (Lám, nekik is híveik vannak.)
„Az embert megváltó Jézus Krisztus a világtörténelem középpontja”, írja II. János Pál a Redemptor Hominis kezdetű enciklikájában.
Az Isten belép a világba: nyilvánvalóan ez kell, hogy legyen a történelem közepe, értelme, beteljesedése, kisugárzása.
Jézus születése tehát az origo; könnyű megértenünk, hiszen az időszámításunk is ezt fejezi ki: Krisztus előtti események, és az utániak. Még a kommunisták sem változtattak ezen, csak ők úgy tettek, mintha nem is az lenne, ami. (Az ilyesmihez nagyon értettek.) Az „időszámítás előtt” és „időszámítás szerint” trükkel kivették a lényeget, és azt hitték, bedőlünk nekik. Mint az orosz tanárok, akik nyolc év alatt – amíg kényszerből e nyelvet tanultam – soha nem árulták el nekem, hogy a voszkreszenyije, vagyis a vasárnap, azt jelenti: feltámadás.
Igazából akkor jöttem rá, évtizedekkel később, amikor Tolsztoj azonos című regényét olvastam, és az impresszumban láttam az eredeti címet.
Ez a fontos pillanat tehát sok síkon értelmezhető. A legfontosabb természetesen az Isten megtestesülése, és a megváltás műve. De ha hagyjuk a transzcendenst (nem lehet, mert a kettő elválaszthatatlan, de ha mégis) csak a történeteket, a szimbólumokat nézzük, az is mindannyiunk számára érthető, mert valamennyien ebbe nőttünk bele, kétezer (emberiség), ezer (magyarság), illetve húsz-ötven-nyolcvan (az egyén) éve.
Az ateisták is istenes, keresztény gyökerű hasonlatokkal, kiszólásokkal, utalásokkal kommunikálnak, mert azt értik a híveik is. (Lám, nekik is híveik vannak.)
Még Gyurcsány is rendszeresen bérmálkozott.
Minden okfejtésre, érvre található benne igazolás. Békességre, belenyugvásra, az ellenség szeretetére (Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek), de elvhű, szigorú keménységre is (ostort font, és kikergette a pénzváltókat a templomból). Látszólag nem ítéli el a házasságtörő asszonyt, de miután elbocsátja – menj! –, azért még határozottan utánaszól: de többet ne vétkezzél! Ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat; hej, hányszor próbálták ezzel belefojtani a keresztényekbe jogos felháborodásukat, vagy beledöngölni őket az agyagba, megtagadva tőlük az ellenállás erkölcsi alapját. Ám amikor csakugyan elcsattan a pofon – a főpap házában, nagycsütörtök éjszaka –,
Jézus nem azt mondja, üss meg balfelől is, hanem felhorgad benne az igazságérzet: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?”
És bizony az első szentté avatást is személyesen abszolválja, még a kereszten biztosítja a jobb latort: még ma velem leszel a Paradicsomban. Pedig bizonyára rabló, gyilkos, összeesküvő, pedofil gazember. De a kegyelem kiárad rá, mert a kegyelem bárkire kiáradhat, akár érdem nélkül is, mert felülről jön. A kegyelem nem helyesli a bűnt, hanem mentesíti következményei alól az embert.
A karácsony – és általában a keresztény ünnepek – üzenetek is; alkalmat kínálnak a különböző értelmezésekre. Ez egy olyan közös kultúrkincsünk, aminek a célzásait, hátterét külön magyarázatok nélkül is értjük.
És ki-ki felhasználja saját céljaira.
Különösen az utóbbi tíz évben divatos lett az a liberális narratíva, hogy a Szent Család is valójában menekült, migráns, szegény, hajléktalan.
Szép kép, betlehemes játékban is remekül kihasználható a benne rejlő, érzelmekre ható potenciál, a történeti hűséghez azonban nem sok köze van.
A születésről két evangéliumból tudhatunk:
Máté: Nem ír az utazásról, Jézus minden előzmény nélkül Betlehemben születik, úgy tűnik, mintha József eleve ott is élt volna. Jönnek a napkeleti bölcsek; nem királyok, hanem mágusok, akik nem varázslók – megtévesztő a mai jelentés – hanem Zoroaszter vallásának papjai. Nem istállóba, hanem házba érkeznek.
A család aztán innen menekül Egyiptomba, majd Heródes halála után visszatérvén Júdea helyett Galileát, azon belül Názáretet választják.
Lukács: Názáretből a népszámlálás miatt mennek Betlehembe, és a születésről annyit tudunk meg, hogy a kisdedet Mária „jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely”. Itt szerepelnek a pásztorok, akik az angyal hívására felkeresik az újszülöttet. Később Jézust bemutatják a templomban, aztán visszatérnek Názáretbe.
Szó sincs szegénységről, hajléktalanságról. Józsefnek Názáretben minden bizonnyal szép háza, rendezett kertje, műhelye, szerszámai és megrendelői, tisztességes jövedelme van. Törvénytisztelő polgárként még várandós feleségével is útrakel, de mivel nem foglalt előre a neten szobát, a tumultus miatt kénytelen beérni az istállóval.
Később bizonyára bérel egy normális házat, a bölcseket már ott fogadja.
Kérdés, fontosabb-e a szőrszálhasogató forráselemzés, vagy a szimbólumok az erősebbek? Igazán születhetett volna a megváltó odahaza is, középosztálybeli atyjának emeleti szobájában, bárányok helyett a falusi bábaasszony jelenlétében.
Hozzászoktunk, hogy a pásztorokat és a királyokat együtt látjuk, pedig két külön időpontban, külön helyre érkeznek. A betlehemi jászolnál mégis egymás mellé állítjuk őket.
Pedig mágusok, pásztorok, tehenek sosem találkoztak és beszéltek egymással, semmi közük egymáshoz, csak az, hogy ugyanarra néznek. Ugyanazt imádják.
Ebben lehetne megtalálnunk nekünk is a közösségünket, immár a politika nyelvére lefordítva. Ha egymást nem is értjük, nem is szeretjük, legalább legyen valaki (valami), amit közösen, éppen úgy elfogadunk. Ki-ki szerepeljen a maga evangéliumában, de tekintetét vesse a közös célra.
Nyitókép: MTI/Kiss Gábor
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Ma a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékszik. Arra, hogy magára vette bűneinket és felvitte a Golgotára, a keresztre; életét adta értünk, hogy nekünk örök életünk lehessen. Vágvölgyi Gergely írása.
Aki hisz Krisztus feltámadásában, képes a helyi értékén kezelni az olyan véges dolgokat is, mint a politika – véli Blanckenstein Miklós. Húsvéti beszélgetés elmélyülésről, odaszentelt figyelemről és az önsajnálat ellenszeréről.
Több mint tíz évvel ezelőtt kiállt a nyilvánosság elé, és beismerte, hogy hibázott. Jó pár hullámvölgy után pedig két és fél éve a hit jelenti számára a kapaszkodót, melynek köszönhetően a családját is visszakapta. 2025 nyara óta pedig aktív tagja a drogellenes DPK-nak. Kucsera Gábor kétszeres világbajnok magyar kajakozót, olimpikont kérdeztük.
Ha kinézel a berlini pezsgős vacsorák világpolgári ködéből, lenn a muszlim imára hívó müezzinek téged is zavarni fognak, mert nem fogják tisztelni a világpolgárságodat, Krasznahorkai úr.
Zelenszkij ukránbarát kormányt akar Magyarországon, Magyar Péter pedig hatalmat.
A Le Monde budapesti tudósítójának február közepén megjelent cikke Orbán Viktor születéspolitikájának kudarca Magyarországon címmel látott napvilágot. A megfogalmazott kritikák alapján Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadóval tekintettük át az Orbán Viktor vezette kormányok családpolitikájának eredményeit.
A kitoloncolások eszközéhez nyúlna a svéd kormány.
A török elnök megerősítette, hogy Ankara továbbra is támogatja az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat.
