O turista! O mores!

Lányom jóvoltából a hétvégét Rómában töltöttük (ezt kérte szülinapjára). Húsz évvel ezelőtt jártam ott utoljára, és nem gondolom, hogy a tapasztalatom általános érvényű volna, mégis szemmel látható a különbség. Először is, külföldi utakon többnyire a külvárosban szállunk meg. Magunknak azt mondjuk: azért, hogy lássuk a népet, a környéket kendőzetlenül, nem turistacsalogatóra esztergált állapotban, valójában viszont azért, mert olcsó(bb). Nos, Rómában is a világ végén laktunk egy népes kempingben, és rögtön azzal kezdődött a dolog, hogy vasárnap reggel két órán keresztül nem jött semmiféle busz, ami metróközelbe vitt volna. Háromszáz birka / lemészárlásra váró szolgalélek állt a napon órákig, az olasz mukik tőlünk tíz méterre ültek a fedett kuckójukban, és senki nem szólt volna, hogy nem is fog jönni a busz, mert vasárnap nem jár. Végül – ne kérdezzék, hogyan – bejutottunk. Útközben megcsodáltuk, hogy a mai örökösök mily igen becsülik az ókori világ legnagyobb kultúráját – három méter alatt nincs egyetlen centi graffitimentes hely sem: kortársaink rendesen hozzátették a magukét Marcus Aurelius és Hadrianus császár örökségéhez. Hazafelé a 246-os busz ugyancsak késve jött, és az első szélvédője mögött ceruzával tükörírt A4-es lap hirdette, hogy ez a busz a 264-es, a 642-es vagy a 426-os. Bármelyik lehetett éppenséggel. Elképzeltem volna, hogyan szerzett jogsit a buszsofőr, de inkább mégsem.

A római nép megváltozott: általános egészségi állapota rossz, majd mindenki köhög, nőt, gyereket nem néznek, tolakodnak, taposnak (elvégre hódítók), fennhéjázók és gőgösek, folyton azzal hencegnek, milyen szenvedélyesek ők, miközben inkább csak pontatlanok (a reptérre menet egyszerűen nem érkezett meg a Termini pályaudvarra a buszunk, amit persze már előre kifizettünk – én ilyet sehol nem láttam még): hatalmas, terhes, csodálatos múlt kontra szomorú, ijesztő, parányi jelen. Lehúzás mindenhol, hideg vízzel, ernyővel és szelfibottal seftelő bevándorlók. (Mondjuk nálunk sem lettem volna turista a metrófelújítás alatt, vagy egy régi polgármester-választáskor, amikor a kampány során berajzolták a négyes metrót a térképekre, a „hülye” turisták meg fel akartak rá szállni.) A közlekedés botrányos, az egyetlen szimpatikus dolog, hogy senkinek nincs státuszszimbólum-autója: mindenki Smarttal jár.