Mindezt, mondom, egy huszonéves siheder állította, aki nem sokat tud még a világról, és egyelőre inkább csak a szüleiből él. De ő tudja, ő okos, ő tanult, elmondták neki az egyetemen. A baloldal gőgje az elsőéves egyetemisták gőgje, akik hirtelen azt hiszik, mindent tudnak, felnyílt a szemük, megvilágosodtak, és nem értik, hogy mások miért nem értik.
Vagy sajnálkozva megállapítják, mint év eleje tájékán az egyébként általam kedvelt Lányi András, hogy hát a kormány „megvette” a népet a munkahelyteremtéssel, magasabb fizetésekkel és hasonlókkal. De könyörgöm, mi volna egy kormány feladata, ha nem előmozdítani a jobb létet? Egy kormány ilyenkor megveszi a népet, vagy demokrata módon cselekszik, mert azt teszi, amit a nép vár tőle? A baloldali értelmiségi szerint persze mindenkinek demokráciaelméleti problémák miatt kellene aggódnia, és aki nem teszi, az éretlen, suttyó, nem értelmiségi.
A baloldali értelmiség körbenéz, és lerohadó országot lát ott, ahol mindenki más ugyan nehézségekkel küzdő, de prosperáló országot, amiben az ember tud növekedni, előrébb jutni. De a baloldali értelmiségi szerint nyomorult a lelkivilágunk is (ezzel oldja fel a demokrata autokrácia abszurdumát), az ország szűk levegőjű, el kell menni nyugatra. Szerintem inkább az ő gangjuk a szűk levegőjű, ott, a torony tetején. És a saját bajaikat látják bele a népbe, az országba. Tükröznek. Talán vissza kéne tükrözni.
Elöljáróban: sokadik generációs értelmiségi család többdiplomás tagjaként, aki ráadásul szántszándékkal tett szert olyan végzettségekre is, amelyek már megszerzésük időpontjában maximálisan használhatatlanok voltak a XXI. századi munkaerőpiacon (már ha abból indulunk ki, hogy hányan tartanának most így hirtelen igényt a -μι végű igék mediális aoristosának elsajátítására), én leszek az utolsó, aki a mihaszna bölcsészeken és az ingyenélő társadalomtudósokon élcelődik.