Az ukrán ellentámadás igazi tétje

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója.

Könnyen lehet, hogy az ukrán ellentámadás következő hetekbeli eredményétől Ukrajna jövője függ: siker esetén esély nyílhat a béketárgyalásokra, kudarc esetén pedig katonai patthelyzet alakulhat ki.

Az intenzív hadművelet a harmadik hetébe lépett,

Az ukrán haderő egyszerre három-négy frontszakaszon támadja az orosz védelmi vonalakat. Van, ahol taktikai sikereket ért el, például a Donecki terület nyugati határánál, és van, ahol eddig inkább kudarcot szenvedett, mint a Zaporizzsjai területen. Eddig 103 négyzetkilométert szabadított fel – mintegy három bahmutnyi területet –, de az áttörés elmaradt. A támadást a június közepén váratlan masszív esőzések is megakasztották, mert alkalmatlanná tették a terepet a haditechnika előrehaladásához.

A front e része síkság, ahol alig lehet elbújni az ellenfél szeme elől, és ezt ki is használták az oroszok. A több hónap alatt létrehozott védelmi vonalak első szakaszában széles aknamezőket alakítottak ki, amelyeket figyelnek az orosz drónok és a légierő. Ha ezen a minimum 15-20 kilométeres szakaszon sikerül átjutni, akkor kezdődik a fő védelmi vonal,

Az ukrán haderő legnagyobb gondja az akna­mezők mellett az ellenség légi ereje, amely zavartalanul bombázza a csapatokat az oroszok kontrollálta területeken. A hátország ellen folytatódó orosz rakétacsapások megakadályozzák, hogy Kijev az országosan kiépített légvédelmi rendszereit inkább a frontra küldje, ahol nagy szükség volna rájuk. A sikeres előrenyomulás pedig további nehézségeket tartogat: a beékelődő ukrán csapatokra annál könnyebb lesz csapásokat mérnie az orosz tüzérségnek és légierőnek.

Mindkét oldal súlyos veszteségeket szenvedhetett el, de a támadó veszteségei mindig nagyobbak. A nyugati haditechnika a felvételek tanúsága szerint képes életeket menteni, ám az ukrán vezetés nem engedheti meg magának az ellentámadás e szakaszában az eszközök elvesztését, annál inkább sem, mert áttörés esetén nagy szükség lesz majd rájuk a támadás forszírozásában.

Fontos azonban látni, hogy az ukrán csapatok létszáma alapján még mindig csak az ellentámadás egy előkészítő jellegű szakaszáról beszélünk.

Vagyis ennyi idő elteltével sem ismerjük az ukrán támadás tervezett fő irányát és idejét. Hasonlóképpen, az utóbbi hónapokban Kijevnek átadott nyugati haditechnika nagy része még nem mutatta meg magát a harcokban. Az ukrán haderő szándékosan támad egyszerre három-négy helyen a front mintegy háromszáz kilométer hosszúságában: ez szétnyújtja az orosz védelmi erőket, és bizonytalanságot kelt.

Hatalmas most a nyomás az ukrán katonai vezetésen, mert az ország jövője is függhet az ellentámadás eredményétől. A sikeres ellentámadás azt jelezné Moszkvának és Ukrajna szövetségeseinek is, hogy halad tovább a megkezdett folyamat. Az oroszok egy éve védekezésre kényszerülnek, és Ukrajna azóta fokozatosan szerzi vissza a területeit. Az orosz vezetésnek szembe kellene néznie azzal, hogy egy most megkötött békéből tudná még a legtöbbet kihozni.

Ha viszont nem sikerül az ellentámadás, akkor a hatás épp ellenkező lehet:

Akkor megállapítható volna, hogy sem a januárban indított orosz támadás nem tudott jelentős eredményeket elérni – egy közepes város, Bahmut bevétele tíz hónap elteltével aligha nevezhető annak –, sem a nagyszámú nyugati haditechnikával megtámogatott ukrán ellentámadás. Mindez nagy valószínűség szerint a további nyugati katonai támogatást is kérdésessé tenné, ráadásul a kialakuló patthelyzet a konfliktus befagyását eredményezheti.

Nyitókép: ukrán lövész kiképzésen (Muhammed Enes Yildirim / Anadolu Agency via AFP)