Az égig érő fa

Néhány évvel ezelőtt Linz volt Európa kulturális fővárosa. Nekem is alkalmam volt ellátogatni oda, s többek között végignéztem egy kortárs művészeti kiállítást a felújított modern művészeti központban. Az egyik kiállítóterem közepén egy körbekordonozott részre lettem figyelmes, az elkerített rész közepén pedig egy tócsára. Gondoltam is magamban: érdekes, hogy máris beázott az épület. Tévedtem. Ez egy műalkotás volt, a címe: Szenteltvíz. Ez a mű hűen tükrözi a fősodratú nyugati kultúra központi hangsúlyainak változását.

A kultúra egyidős az emberi társadalommal. Az első műalkotásoknak a barlangrajzokat tartják, melyek célja az volt, hogy a közösség sikerét, összefogását, együttműködését biztosítsák és a természetfeletti segítségét kérjék a túlélésért folytatott küzdelemben. Nem kell sokat töprengeni azon sem, hogy belássuk, hogy a későbbi idők művészete is az adott kor közös világértelmezésének, közös hitének, közös történetének elmesélésén alapult. Minden kultúrára ugyanaz igaz: egy adott közösségnek a közös hitből táplált kódrendszere. A kultúra a szövet, amely egybefonja a széttartó egyéni szálakat.