A Forbes szerint a világon a hetedik legismertebb magyar márka, amely nem csupán egy kívül-belül 21. századi előadó-művészeti központ, hanem valódi kulturális agora. A nagykorúságát idén márciusban ünneplő Müpa vezérigazgatójával, Káel Csabával a saját értékeink újrafelfedezéséről, múlt, jelen, jövő egymásra építkező hármasáról és a mindannyiunkban meglévő kulturális dns-ről beszélgettünk.
Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban
Hogyan vonná meg a tizennyolc év mérlegét?
Az elmúlt közel két évtizedben fekete-fehéren bebizonyosodott, hogy ez a nagyszabású kulturális beruházás milyen fontos volt, és milyen hiányokat tudott pótolni a magyar kultúrában. És ami még ennél is lényegesebb: a Müpa léte mennyire helyzetbe tudta hozni az előadó-művészetet Magyarországon. Gondolok itt elsősorban a zenei területekre, de az idők során fokozatosan beléptek a társművészetek is: 2005-ban hat műfajjal kezdte a ház az üzemelést, ez mára tizenkettőre bővült, köztük olyan kuriózumokkal, mint az újcirkusz. Ezen műfajok és az egyes művészek ráadásul nemcsak itthon kaptak ezáltal nagyobb figyelmet, hanem nemzetközi kontextusba is kerültek. A kezdetektől kapcsolatban vagyunk a világ hasonló intézményeivel, sokszor közösen hozunk létre produkciókat, a menedzserek, impresszáriók pedig egyre sűrűbben maguk keresnek fel minket; fontos lett fellépni a Müpában. Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, és lépésről lépésre kiteljesedjen, elengedhetetlen volt egy kívül-belül 21. századi előadó-művészeti központ létrejötte. Ilyen régebben azért nem volt Magyarországon – és Európában is csak kevés akad a mai napig –, mert a korabeli polgárság igényeit szem előtt tartó, 19. századi várostervezéseknél inkább a művészeti ágak helyileg is koncentrált szétválasztása volt a jellemző. Azaz az egyik utcában mondjuk a múzeumok, galériák kaptak helyet, a másikban színházak, a harmadikban koncerttermek és így tovább.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Idén több mint tízezren haltak meg közlekedési balesetben a dél-amerikai országban.
Fico meglátogatja Putyint a gáztranzit ügyében, ráadásul nem is akármilyen tisztségben.
