Amerikának le kell mondania a világuralomról
Ideje elfelejteni az Oroszország feldarabolásáról szőtt hagymázas terveket.
Kifejezetten érdekes, hogy a Nyugat most kezdene csak hozzá az ukrán légvédelem repülőgépekből álló részének kiépítéséhez.
Leginkább a haditechnikáért rajongók tudják, hogy az amerikai repülőgépek a feladatot jelölő betű és a szám mellé nevet is kapnak. Az F (fighter) jelű, azaz vadász feladatú gépek 16-os számú típusának neve Fighting Falcon, azaz harci sólyom. A vele nagyjából egyidős tízes sorozatból az F-14 a Tomcat (kandúr), az F-15 az Eagle (sas), az F-18 pedig a Hornet (lódarázs) nevet viseli.
Az utóbbi időben a hírekben sokat szereplő F-16-os egyébként hivatalosan 4. generációs vadászbombázó, a hetvenes években alkották meg a drága, de kiemelkedő képességű F-15-ös társaként. A híres vadászpilóta és teoretikus John Boyd által vezetett „vadászgépmaffia” érte el, hogy megszülessen. A tervezéskor az alapkoncepció az volt, hogy a legtöbb feladathoz nincs szükség a hangsebesség két és félszeresénél is gyorsabban repülő két sugárhajtóműves, elektronikával telezsúfolt csodagépre. Szolgálatba állítása után a kisebb testvér számos konfliktusban bizonyította képességeit.
Azért esik egyre több szó az F-16-ról, mert a régóta tartó ukrán kérések hatására Joe Biden amerikai elnök rábólintott arra, hogy az európai szövetségesek – hivatalos definícióval – reexportáljanak saját készletükből. Hiába van azonban Európában közel annyi Fighting Falcon, mint amennyire Ukrajnának szüksége lenne, azaz nagyjából 200 darab, jelentős részükre az adott országoknak is szükségük van. Bár a Közel-Keleten több százas nagyságrendben áll szolgálatban a típus, sem Izrael, sem Egyiptom, sem Törökország nem fog százas nagyságrendben lemondani róla. Sőt, valószínűleg egyetlenegyről sem. Különösen úgy, hogy maga az Egyesült Államok sem ad egy darabot sem, csupán a pilóták egy részének kiképzését vállalja.