A Nyugat és a Nyugat között is tudunk közvetíteni

Sokan hallucinálnak itthon még mindig valamiféle kompországról, melyet az euroatlanti integrációból valakik „kivezetnének”, s ezért erőnek erejével, kampánynak kampányával kell „nyugati pályán” tartani, znácsit: russzkije damoj. Eközben Magyarországon lassan krisztusi korba lép a politikai konszenzus afelől, hogy mi bizony nyugati nép vagyunk, keresztény, a német ajkúak gazdasági erőterébe és a visegrádiak sorsközösségébe tartozó. Ahogy mi a világot látjuk, az európai világlátás a javából, ha most épp kisebbségi is; kelet felé pedig az Úr kék ege alatt senki nem igényel tőlünk közvetítést, ész­szerű gazdasági kapcsolatok kötnek az Európai Unión kívül mindenkihez, kivéve a türk népeket, akikhez kulturálisak is. Habbal gazdagon süvegelt, haszontalan mesék szólnak csupán a kompországról meg a Kelet és a Nyugat közötti közvetítésről.

Egészen más bizniszben utazik e hetekben Magyarország: a Nyugat és a Nyugat közötti közvetítésben. Erről szól már második éve a CPAC Hungary – az amerikai konzervatív tábor zajos, hangos, színes-szagos had­gyakorlata sosem volt még olyan európai, mint amilyen nálunk lesz az idén.