Romok fele királysága – így uralkodik Aszad a maradék Szírián

Sayfo Omar írása a Mandiner hetilapban, a szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója

A világ ma az ukrajnai konfliktusra figyel, Szíriáról pedig mintha megfeledkezett volna.

a frontok befagytak, Bassár el-Aszad elnöknek pedig nincs alternatívája. De valóban helyreállt a rend? És milyenek a mindennapok Szíria kormányerők által ellenőrzött részén?

„Az a Szíria, amelyet nem mutat meg neked a média” – hirdeti úti videóját Benjamin Rich, a 3,8 millió feliratkozót jegyző brit youtuber. A háború sújtotta országot a múlt évben valósággal ellepték a nyugati influenszerek. A békebeli turistaútvonalak mentén készült felvételekről mosolygó helyiek, káprázatos műemlékek, ínycsiklandó étkektől roskadozó asztalok, bulizó fiatalok köszönnek vissza, no meg néhány szétlőtt romépület a lezárt múlt mementójaként. A már-már klisés úti beszámolók mögött nem a véletlen érdeklődés, hanem Giasz al-Farah turisztikai miniszterhelyettes áll, aki egy interjúban elmondta: influenszereken keresztül szeretne visszacsalogatni valamennyit a 2011 előtti évi 10 millió látogatóból.

Tény, hogy 2020 márciusában elhallgattak a fegyverek,

ám Szíria mégsem annyira jó hely, mint azt a videók mutatni igyekeznek.

Az exodus ugyanis folytatódik: 2022-ben 94 ezer ember lépte át illegálisan az Európai Unió határait, ami egy év alatt százszázalékos növekedést jelent. Akik pedig (egyelőre) otthon maradtak, öntörvényű milíciákkal, elszabaduló árakkal és egyéb kihívásokkal kénytelenek szembenézni.

Államok az államban

Bassár el-Aszad megnyerte a háborút, és a szétszakadt ország 70 százalékát ellenőrzi. De csak papíron, hiszen a települések jelentős részén helyi milíciák tartják fenn a rendet. Becslések szerint 150-200 ezer milicista tevékenykedik különféle ernyőszerve­zetek alatt, melyek közül a legnagyobb a 2012-ben megalakult Nemzeti Védelmi Erők a maga 70-100 ezer fegyveresével. Akadnak Iránhoz lojális síita és Oroszországhoz hű szekuláris csoportok is, utóbbiak a líbiai frontokon is feltűntek. Sokan felkelőként kezdték, majd fegyvereik megtartása és gazdasági előjogok fejében mégis hűséget fogadtak Aszadnak.

a törzsi, helyi, felekezeti, politikai és egyéb alapokon kiépített kliensrendszereken keresztül pedig védelmi alakulatok szerveződtek a munkanélküli fiatalokból. Feladatuk előbb a tüntetők megregulázása, majd a felkelők elleni harc lett. Szolgálataikért cserébe a kormány következetesen szemet hunyt az ellenzékiséggel vádolt civilek zsarolása, elrablása, otthonuk kifosztása felett.

Néhány év alatt a milíciák állammá váltak az államban. Vezetőik „segélyszervezeteket” és egyéb civil szerveződéseket alapítottak, melyek az állami és nemzetközi segélyek elosztóiként működnek, valamint rezsimközeli vállalkozókkal társulva az újjáépítési munkálatokban is megbízásokhoz jutottak. Jellemzően az ő kezükbe kerültek az országot elhagyó 5,5 millió menekült ingatlanai, telkei is, melyeket a kormány 2012-től törvényekkel államosított.

Egyes csoportok csempészhálózatokat üzemeltetnek, a szerencsésebbek az USA által támogatott Szíriai Demokratikus Erők területein kitermelt olajjal, illegálisan kiásott régiségekkel seftelnek, mások pedig felvásárolják az államilag támogatott élelmiszert a helyi elosztókból, és emelt áron adják tovább.

azonban a gazdasági helyzet romlása nyomán a béke fenntartása vált prioritássá, így kénytelen együtt élni a milíciákkal.

Számos helyen, például Kelet-­Aleppóban több a milicista, mint a rendőr és a katona együttvéve. Általános, hogy a kormányzó Baasz párt helyi szervezetei – csakúgy, mint a kormányzati szervek – közvetítőként működnek a milíciák és a polgári lakosság között, ha például utóbbiak szeretnék visszakapni elfoglalt ingatlanjukat, vagy sokallják a védelmi pénzt.

A tönk szélén

2023-ra a gazdaságot minden korábbinál mélyebbre taszították a polgárháború, a szomszédos Libanon bankrendszerének 2019-ben kezdődő válsága, a koronavírus-járvány, majd az orosz–ukrán konfliktus gazdasági következményei. A legnagyobb károkat azonban továbbra is az amerikai Caesar-törvény okozza: a 2019-ben a Trump-kormány által kidolgozott jogszabály nem közvetlenül Damaszkuszt, hanem a vele üzletelni szándékozókat fenyegeti szankciókkal.

Mindezek nyomán már

Az átlagos havi bevétel helytől függően 5–9 ezer forintnak megfelelő líra, egy öttagú család megélhetéséhez viszont legalább 140 ezer forintnyi összeg szükséges. A lakosság 70 százaléka segélyekből tengődik, a kormány ellen­őrizte területek 17,5 millió lakosából 14,6 milliónak nem lenne mit ennie, ha elapadna a nemzetközi apanázs, vagy ha Oroszország valamilyen okból beszüntetné a lefoglalt ukrán gabona szállítását.

A globálisan emelkedő árak, a valutahiány és a líra összeomlása miatt az idei az ország történetének legszűkösebb költségvetése. Az alapvető élelmiszerek állami támogatására 40 százalékkal kevesebb jut, mint az előző évben, a várható üzemanyag-szükségletnek pedig csak a 30 százalékát tervezték be a költségvetésbe.

A helyzetet tovább rontja, hogy 2022 októberében az Aszad-rezsim fő támogatója, Irán a nyugati szankciók okozta nehézségekre hivatkozva a duplájára, 70 dollárra emelte a Szíriának szállított olaj hordónkénti árát. A rákövetkező három hónapban az alapvető élelmiszerek ára 30, az üzemanyagé pedig 44 százalékkal emelkedett, a fellépő energiahiány miatt Szíria területének nagy részén,

Az állapotokat az is jól mutatja, hogy felütötte fejét a kolera, 2022 augusztusa és 2023 januárja között 76 ezer megbetegedést regisztráltak.

A növekvő nehézségek miatt 2022 decemberében demonstrációk zajlottak a kormány egyik fontos bázisának számító, nagyrészt drúzok lakta, déli Szuvajda tartományban, melynek során a tüntetők egy rendőrőrsöt is megrohamoztak. Egy fecske azonban nem csinál nyarat,

Szorult helyzetében a kormány egyre nagyobb tehervállalást követel a lojális oligarcháktól. Ez alól az elnök unokatestvére, az ország gazdaságának egykor hatvan százalékát kézben tartó Rami Mahlúf sem kivétel, akitől 2020 nyarán lefoglalták az ország legnagyobb mobilszolgáltatóját, a Syriatelt. Mahlúf aztán – nem kis közfelháborodásra – a fájdalmát Los Angelesben próbálta feledni, ahol 2021 októberében egy több mint 100 millió forintot érő Ferrariban ülve kapták lencsevégre egy izraeli topmodell társaságában.

A világ vérkeringéséről lekapcsolt gazdasági elit új bevételi forrást talált: a kaptagont.

volumene a háromszorosa a mexikói kartellek teljes forgalmának. Brit titkosszolgálati közlések szerint a bizniszben az elnök két unokatestvére, Számer Kamal és Vaszím Badija el-Aszad is érintett, a kábítószer országon belüli szállítmányozását pedig az elnök testvére, Máher el-Aszad által vezetett elit 4. hadosztály ellenőrzi. A drog Libanonon keresztül, a Hezbollah által felügyelt bejrúti kikötőn át jut ki a nagyvilágba. 2021-ben közel-keleti országok, valamint Szudán, Malajzia és Nigéria összesen 5,7 milliárd dollár értékben foglalt le Szíriából eredő kaptagont, ez regionális titkosszolgálati becslések szerint mindössze az 5-10 százaléka a világpiacra kerülő mennyiségnek. Összehasonlításként: az ország bruttó hazai összterméke 20–30 milliárd dollár.

Lassú út a normalizáció felé

Míg az Egyesült Államok és az Európai Unió továbbra is próbálja politikai karanténban tartani Aszadot, az Arab Liga országai, amelyek még 2011-ben zárták ki soraik közül Szíriát,

Szaúd-Arábia és az öbölországok az előző években az iráni térnyerés ellensúlyozásaként megkezdték a lassú közeledést. Az Egyesült Arab Emírségek 2018-ban nyitotta újra követségét Damaszkuszban, majd Egyiptom, Jordánia, Bahrein és Omán is lépéseket tett a megbékélés irányába. 2022 márciusában Bassár el-Aszad Abu-Dzabiba látogatott, ez volt az első hivatalos útja az emírségekbe a felkelés 2011-es kitörése óta. Az idén februárban Szíriát is sújtó földrengés apropóján aztán Egyiptom külügyminisztere is Damaszkuszba utazott, Szaúd-Arábia, Bahrein és Algéria pedig közvetlenül küldött segélyeket a kormánynak. Rijád április elején azt is bejelentette, hogy Aszadot is meghívja az Arab Liga májusi csúcsára.

Megkezdte a közeledést Ankara is. Miután a török ellenzék – a lakosság 59 százalékának támogatása mellett – ígéretet tett arra, hogy újra felveszi a kapcsolatot Bassár el-Aszad kormányával, Recep Tayyip Erdoğan elnök gyorsan elébe ment a dolgoknak: 2022 decemberében a két ország védelmi minisztere Moszkvában találkozott, 2023 januárjában pedig sajtóhírek jelentek meg egy közelgő külügyminiszteri tárgyalásról.

Bassár el-Aszad az inváziót a történelem helyreigazításának és a világhatalmi egyensúly restauráció­jának nevezte, és azt reméli, hogy a háború az őt szankcionáló nyugati pénzügyi rendszer globális dominanciájának felbomlásához és az országával baráti viszonyt ápoló Kína előretöréséhez vezet. Damaszkusz azonban tisztában van azzal, hogy ezek a folyamatok, ha bekövetkeznek is, csak hosszú távon fognak hatni, így ők sem rövid, sem középtávon nem remélhetnek tőlük enyhülést.

Nyitókép: Az államfő portréja egy damaszkuszi utcán
Fotó: Shutterstock