Nem a világ végéről van szó. Hanem egy világ végéről.
A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata hetilapunkból
„Nincs iránytűm, nincs térképem / nincs okom se, hogy visszatérjek / Nincs vallásom, nem tudom, mi micsoda / nem ismerem a határokat, önmagunk határait” – énekelte az épp harminc éve megjelent, Zooropa című U2-lemez címadó dalában Bono, az akkoriban épp a hidegháborúból és kommunizmusból kifelé botorkáló, útját kereső Európa nevében.
Ugrás a mába, az Északi-tenger partjára. A Schiphol még mindig a földgolyó egyik legszínesebb csomópontja, ahol minden kontinens minden nemzetéből jönnek-mennek az emberek minden irányba. A grachtok fölött még mindig ott vijjognak a sirályok, és terjeng a fűszag, töményebben, mint valaha. A bringások még mindig száguldanak, amerre látnak, s jaj annak a gyalogosnak, aki óvatlanul tesz akár egy lépést is! Amszterdam… nos, még mindig Amszterdam.
Amikor az ember ifjúkori kalandjainak színterére érkezik vissza, önkéntelenül is a változatlanság és a változás jeleit fürkészi a környezetben. Hollandia persze már régen megváltozott, a 20. század második felében maga mögött hagyva sorra mindazt, ami az országot igazán naggyá – és igazán hollanddá – tette, feloldódva a globalizmus, az egyesülő Európa és a határokat ledöntő nagyvilág szerencsés fekvésű csomópontjaként. De még a kétezres évek eleji, a mainál optimistább, vagyis naivabb korszellemhez képest is tovább változott az a vidék:
s ami egyre inkább elválik a mi közép-európai sorsunktól.
Hogy itt most hanyatlásvíziók következnek, amolyan boschi látomásként, lángoló utcákról, szörnyű félelmekről, emberekről, akik emberek farkasai – nos, erről szó nincs. Mindenki megbizonyosodhat, aki elutazik oda. Amszterdam jó hely, Hollandia jó hely: nyugalom, kényelem, szervezettség, stabilitás,
Nem a világ végéről van szó. Hanem egy világ végéről.
Arról a nem drámai gyorsaságú, nem hirtelen bekövetkező változásról, amikor valaminek a külcsínje, kerete, váza megmarad, de a belbecs közben lassan kicserélődik. Amikor a nagyvárosokban előbb megjelenik, majd egyre jobban teret nyer, s néhol már többségbe fordul a nem őshonos elem. Mindazzal együtt, amivel ez jár.
S ahol ezek a folyamatok évtizedek óta korlátozatlanul zajlanak, ott törvényszerűen megjelennek a párhuzamos társadalmak is – már csak azért is, mert a többségi társadalom maga veti el saját jóembersége jegyében az asszimiláció elvárásrendszerét. Viszont mint szinte mindennel, ezzel is együtt lehet élni: természetesen a távolról érkezett bevándorlók nagy része nem lép át a sötét oldalra, nem fordul aktívan ellene saját új országának.
Ám lehet a párhuzamos élet- és szellemi terekből közös nemzeti jövőképet összegyúrni? Bajosan. És az eltelt hosszú évek nyugati politikai fejleményeiből az látszik, hogy erre nincs se többségi akarat, se politikai vezetői szándék.
A távlatokról való gondolkodás a ma élvezetébe. Az ön- és országépítés helyett inkább jön a kicsekkolás minden nagy törekvésből. Még egy joint a tegnap esti meg a reggeli után. Még egy technoparti, negyven meg ötven fölött is. Még egy egzotikus nagy utazás gyerek vállalása helyett. Még egy távoli világmegváltás idős szüleid segítése helyett. Még egy meghasonlás saját gyarmatosító nemzeted történelmi tettei miatt. Még egy dacos elfordulás attól az egykorvolt közösségtől, aminek kései utódja vagy.
De nem kell aggódni: a technokrácia szakemberei és az automatizált rendszerek még egy ideig elműködtetik az országot, amibe születtél. A piszkos, kényelmetlen munkát még egy ideig elvégzik a körüllakók, akik lassan körülvesznek téged. És aztán minden lassan kifakul, elfelejtődik, elmúlik, ami a nemzetedet nemzetté tette. Marad egy színes bevándorló- és turistatömeg, az élet velük megy tovább.
A grachtokra néző, sokat látott, öreg polgárházak meg a kiüresített, bezárt templomok sokáig tükröződnek még a csatornák sötét vizében.
Zooropa
Nyitókép: RG
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
A Makronóm Intézet szerint a keleti nyitás sikere ilyen módon segítheti hazánk 2025-re kitűzött, az Új Gazdaságpolitikai Akciótervben meghatározott 3–6 százalékos gazdasági növekedési céljának elérését is.
Ma Európa, a Nyugat a liberalizmus és a szocializmus semmirekellő bugrisa.
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
A Renitens csatorna riportere Bayer Zsolt műsorában kijelentette, hogy ideje befejezni az áldozathibáztatást, „aminek Pottyondy az élharcosa”.
A belga Thales vállalat együttműködési megállapodást kötött egy ukrán védelmi céggel, így Ukrajna hamarosan megkezdheti a külföldi rakéták gyártását.
