Pollágh Péter rejtőzködő költő. Vagyis olyan költő, akiben nem dolgozik a kötetdüh. A kötetdüh azt jelenti, hogy az egyszeri költő évente kiad legalább egy könyvet, ha kell, ha nem. Azért, hogy látsszon. Pollágh nem ilyen, legutóbbi kötete 2010-ben jelent meg. Közben persze írt sok minden mást, tárcát, recenziót, esszét. Legutóbbi, nemrég megjelent kötete, a Régi voltam 2010 és 2014 között írt verseiből állt össze. Már ebből a két évszámból is jól látszik, mennyire nem sürgős Pollághnak, aki – hogy mondjak végre valami lényegeset is – igazán eredeti hangú költő, olyan, aki határozottan kilóg a mezőnyből. Felfelé lóg ki természetesen. A nyelv, amit használ, csak az övé, maga teremtette meg, nincsenek áthallások, nincsenek másoktól kölcsönvett szavak. Mint sokan mások, ő is Kemény István köpönyegéből bújt elő annak idején – már ami a nyelvet illeti –, de ezt a köpönyeget rég levetette, sok éve felakasztotta egy fa ágára, és elfelejtette. Ez a könyv sajátos történelmi tabló, benne van Magyarország 20. századi tragikus története a Don-kanyartól a kádári szürkeségig. De nemcsak történelmi tabló, hanem fejlődésregény is, egy felnőtté váló fiú leszámolása minden illúzióval. Pollágh bátran és szabadon bánik a nyelvvel, gyúrja és alakítja, s ez a szabadság az, ami egyedivé teszi költészetét. „Hányszor éreztem: más kezét varrták a csuklómra, hány ilyen kezet levágtam” – írja Nem adok koronát című versében, és ezen a könyvön tényleg ez a „beérkezettség” látszik, az, hogy senki más árnyéka nem vetül a versekre: ezek mind az ő szavai, amelyekért megküzdött. Tényleg ritkán találkozni mostanában ilyen autonóm és finomra csiszolt költészettel, amely nem csatlakozik semmiféle trendhez, nem próbál igazodni és megfelelni. Igaza van Ágh Istvánnak, aki ezt írja a kötet hátsó borítóján: „Weöres Sándor jut eszembe Pollágh különös, gyermeki, csodálkozó természete miatt. Más, mint nemzedéke tagjai. Álomszerű és fesztelen, érződik versein, hogy teljes szabadságban írta őket.” Igen, a szabadság hatja át ezt a kötetet.
(Pollágh Péter: Régi voltam. Vár Ucca Műhely – Prae Kiadó, 2022)
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.