Üzenjük Pressmanéknek: nem vagyunk többé szelíd gyarmat, nem lehet minket bábállamként kezelni!

Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek. Nem dakota közmondás, hanem egy Horatiustól ismertté vált bölcsesség, ám nagyon illik az utóbbi napok történéseire. David Pressman amerikai nagykövet teátrálisan meghirdetett, körbecsaholt és várva várt sajtótájékoztatója ugyanis csalódást okozott.

Legalábbis azoknak a baloldali sajtómunkásoknak és politikacsinálóknak, akik kéjes örömmel előre élcelődtek, triumfáltak. Lám-lám, Magyarországot rebellis külpolitikája miatt végre a szőnyeg szélére állítják, kitoloncolják a nyugati kultúrkörből! Eljött hát az igazság napja tizenhárom ínséges esztendő után! Felébredt a Nagy Testvér! A túlfeszített várakozásokra azonban rácáfoltak a történések: néhány bankár kitiltásán túl érdemi beavatkozás (megint) nem történt. Megkezdődött hát az intenzív baloldali gyászmunka, április 3-a után újabb feldolgoznivaló adódott.

Hiszen David Pressman és az általa képviselt tengerentúli kormányzat ujjrázása annak beismerése, hogy Magyarországot immár nem lehet bábállamként kezelni. Magyarország nem szelíd gyarmat, nem a Világbank engedelmes leányvállalata, nem egy szövetségi rendszer csendes csatlósa.

A 2010 óta tudatosan építgetett önálló külpolitikai karakter elnyerte végleges alakját, hazánk a külpolitikai és külgazdasági realitásokat maximálisan kihasználva képviseli nemzetstratégiai érdekeit. Ezért hoz megfontolt döntéseket, amikor Svédország NATO-csatlakozásáról vagy az orosz–ukrán háborúról van szó. És ilyenkor érdemes felfrissíteni a rövid távú közmemóriát: tavaly épp az egyesült ellenzék felkent vezetője lebegtette meg a fegyveres beavatkozás lehetőségét a szomszédban.

Vagy még jobban visszatekintve, emlékezzünk csak: a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok érdekképviselete az amerikai érdekek korlátlan érvényesítését jelentette, ehhez képest ma értékek és geopolitikai erő­vonalak közt tájékozódni képes külügyi vonalvezetésünk van. Amely figyelembe veszi, hogy Európánk identitásválságba jutott, és azt is, hogy az Egyesült Államok mellett Oroszország és Kína nagyhatalmi játékterében kell léteznünk. Arra is tekintettel van, hogy minden diplomáciai lépést a külhoni magyarság érdekeivel összhangban kell megtenni.

Ennek a tudatosságnak pedig az is része, hogy visszautasítjuk az intézkedések és a gesztusok szintjén a hazánkkal szemben méltatlan megnyilvánulásokat.

a pesti srácok ethoszát tisztán tartani feladatunk. És erre ma már erőnk és lehetőségünk is van.