Gesztusokról – ezért nem lehet soha feladni a párbeszéd képességét

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata hetilapunkból

Aki nincs velünk, az ellenünk van? Egyre jobban elharapózik az az őrület, hogy falak vannak közöttünk, melyeken nincs átjárás: kint vagy, vagy bent vagy. Jóemberkedés, árulózás, sőt hazaárulózás, el kell döntened, hova állsz, a langyosokat kiköpik, egyfelől-másfelől.

De az én értelmezésemben a szellemi elitnek sosem lenne szabad abbahagynia a gondolkodást –

Én olyan szellemi szabadságban élek, ahol ha valami fontos nekem, azt szóvá teszem. Ez hatalmas szellemi luxus. Azért tehetem meg, mert nem függök senkitől. Az én felelősségem, hogy szóvá tegyem, ha már megadatott, hogy van hangom, és van, aki meghallgatja.

Apám folyamatosan járatta az agyát, beszélgetett, olvasott, írt, gondolkodott. Ha meglátott, már mondta, hogy mit talált ki istenérvnek, milyen összefüggések vannak a világban, hogyan működnek a hálózatok, mi az önérdek-érvényesítés. Kiskorom óta gondolkodni tanított, aminek az első pontja, hogy ne félj soha a másik gondolataitól; a második, hogy hallgasd és értsd meg a másikat; a harmadik pedig,

A működéshez persze strukturáltság kell. Nem tudod egész nap a többi embert hallgatni, nem tudsz csak másokra figyelni – és ott vannak az érzelmek, amelyek el-elborítanak.

Most kizárólag az építő gondolatokról beszélek. De az építő gondolathoz is el kell jutni. A Facebookot például főleg arra használom, hogy érdekes új gondolatokhoz jussak. Sok kedves, okos kommentelőm van, aki jelentősen tágította a világlátásomat. De nagy a zaj ott is. Sokat kell gyomlálnom, hogy szóhoz jussanak az értelmes hozzászólók. Ahhoz rengeteg indulatos megjegyzést kell elolvasnom. Fárasztó. Csakhogy akkora kincs lett mára az értelmes, higgadt gondolat, hogy vállalom érte a favágást is.

A politikusok többségének nagy hibája, hogy annyi érdek és érzelem van körülöttük, hogy már nem tudják kiszűrni az értelmes kritikát vagy az előremutató ötleteket. Látják ők is a hibákat, de nincs idejük szöszmötölni velük. Becsukják az ajtót. Aki nincs velük, az ellenük van. Aki nem ért egyet, az ellenük van.

De könyörgök, nem ülhet minden gondolkodó ember a politikusok szoknyáján! Megírja nyilvánosan, aztán lehet róla vitatkozni. Ha jó az ötlet, akkor meg is lehet védeni. Hogy a média eltorzítja? Ez van, de akkor se lehet kiiktatni a gondolkodást!

Nyilván egy közösség akkor tart össze, ha nem minden vita nyilvános, de egy ország nyilvánosságában megjelenhet sokféle vélemény – aztán a döntés és a felelősség a megválasztott kormányé.

Nem tudom, hogyan lehetne ezt a zártságot oldani. Értem azt is, hogy az embernek nincs ideje arra, hogy mindenkit meghallgasson. De a süketség, a fül befogása sem vezet sehova! Le kellene keverni kicsit a kiabálókat, mert túl nagy a zaj, azért is vagyunk süketek.

Odabent elférhetne mindenki, aki másként gondolkodik, de nem férhetne be senki, aki nem tud viselkedni.

Szükség van az értelmes beszélgetésre – mert nemcsak gazdasága, hanem lelkiállapota is van egy országnak.

Nyitókép: Fortepan/Adományozó: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény